Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 2. szám - NEKROLÓG - Fodor István: Dobos János emlékére (1935–1998) / 75–76. o.

nettünk, de az emberi szűklátókörűség megakadályozta abban, hogy Zenta monográfiáját barátai társaságában tegye le közösségünk asztalára. Eddig nyilvántartásba vett szakmunkáinak száma 60 körül van. Szerkesztett szerb-magyar levéltári szótárat, foglalkozott a levéltári tevékenység jogi szabályozásainak kérdéseivel. Több dolgozatával a levéltárakban folyó szakmunka tökéletesítésére és egységesítésére törekedett (ami a mai napig nagy kihívás, tekintettel a nagyon is eltérő történelmi örökséggel rendelkező szerbiai levéltári hálózatra). Egész levéltárosi tevékenysége során egyike volt azon keveseknek Szerbiában, aki a latin nyelvű okiratok fordításával egyedül is megbirkózott. Szerteágazó anyaországi kapcsolatainak köszönhetően pedig sok török dokumentum magyar fordításának jutottunk birtokába. Szakfordítóként szabadkai levéltároskodása idején jeleskedett. A levéltári okiratok mellett az általános iskolák tanulói számára tankönyveket is fordított, lehetővé téve ezáltal több ezer kisiskolásnak azt, hogy magyar nyelven tanulja a történelmet. Nyugdíjba vonulása után is szoros kapcsolatok fűzték a zentai levéltárhoz. Szakmai tanácsaival segítette munkánkat. Koordinálta magyarországi kutatásainkat. Tapasztalatának köszönve sok felesleges munkától kímélt meg bennünket a levéltári területünkre vonatkozó dokumentumok feltárása során. Személyes közreműködésével a múlt év őszén újabb néhány ezer filmfelvétellel és fénymásolattal gazdagítottuk a Csongrád Megyei Levéltárból, a Magyar Országos Levéltárból és más anyaországi közgyűjteményből származó, több tízezer dokumentumot felölelő hasonmásgyűjteményünket. Hazatérésünk után, az újonnan feltárt források alapján az 1848/49. évi magyar kanizsai események feldolgozásába kezdett. E munkájának befejezésére már nem kerülhetett sor. Mindenszentek ünnepe előtt néhány nappal távozott közülünk. Halálával nemcsak barátait, munkatársait, az egész magyar levéltáros társadalmat érte hatalmas veszteség, hanem a vajdasági magyarságot is, mert írásban, szóban és minden tettével annak felemelkedését kívánta szolgálni. Ennek ellenére vagy talán éppen ezért kevés társadalmi elismerésben részesült: 1966-ban kapta meg Zenta község aranyérmét, 1998-ban pedig a Magyar Honismereti Szövetség emlékplakettjét. Megkezdett munkáját folytatjuk, emlékét megőrizzük. Fodor István levéltárigazgató 76