Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 2. szám - HÍREK - Márfi Attila: Beszámoló a XXII. Somogyi Levéltári Napról / 68–72. o.

mációkkal. Mint Gözsy kiemelte, ez a forrás azért is értékes, mert általa a Mohács előtti somogyi falvak demográfiai képéről nyerhetünk hitelesebb képet. Ugyanakkor a gazdaság, társadalomtörténet és a történeti földrajz köréhez tartozó ismereteket is gazdagíthatja az 1524-es urbárium. Ezt követően két olyan előadásra került sor, amelyek évszázadokat átugorva a dualizmus korszakának egy-egy témakörét vizsgálta meg társadalomtörténeti-szociológiai igénnyel. Elsőként Récsei Balázs: "A kéj nők Somogyban a kiegyezés utáni esztendőkben" című ismertetése hangzott el. A prostitúció, mint társadalmi jelenség különösen a mostani időkben vált népszerű kutatási területté. Amelynek aktualitását a prostitúciót szabályozó törvény előkészítése, illetve egyre szélesebb elterjedése teszi indokolttá. Récsei nem kevés humorérzékkel, ugyanakkor szellemes és ötletes képzettársításaival egyedi, jó hangulatú előadásában tulajdonképpen vázlatát adta e társadalmi jelenségnek. Amely további kutatása és feltárása komolyabb lehetőségeket is adhat az előadónak. Gondolok itt elsősorban egy társadalomtörténeti korrajzra, amely megfelelő morális és szociológiai hátterét tudja adni az emberiség történetét törvényszerűen végigkísérő prostitúció vizsgálatához. Az előadás elsősorban a megyeszékhelyen virágzó prostitúcióra koncentrált, bemutatva azokat az igazgatási és egészségügyi intézkedéseket, amelyek segítségével igyekeztek mederbe terelni a kéjelgésből élőket és azok növekvő holdudvarát. így tiszti orvosi jelentések, szabályrendeletek paragrafusait és statisztikai adatait idézte az előadó. Miközben a prostitúció társadalmi hátteréről, a közvélemény reagálásairól is felvillantott néhány jellemzőbb idézetet a korabeli sajtóra hagyatkozva. Bősze Sándor igazgató "Szocializáció a dualizmus kori egyesületekben" címmel megtartott előadásában a társadalmi szervezetek ellentmondásos szerepének és megítélésének problémakörét igyekezett feltárni. Természetesen saját kutatási területének (a somogyi egyesületi élet) vizsgálata során kiérlelődött következtetéseit ismertetve. Bősze konkrét példákkal igyekezett bizonyítani, hogy az egyesületi mozgalom értékelése összetett és árnyaltabb vizsgálati módszereket igényel. Hiszen az egyesületek követik a mindenkori társadalom fejlődését, differenciáltságát, illetve függvényei az adott társadalmi struktúrának. Az egyesületek szinte felölelik a mindennapi élet összes jelentős területét. S ezért alkalmasak a szemléletmód, tradíciók és értékteremtés megőrzésére, illetve kialakítására. Ugyanakkor az értelmiség szerepének felértékelődése is megfigyelhető. E társadalmi réteg szükségszerűen is konfrontálódik az egyleti működés során, mely konfliktus a modernebb polgári értékrend és a feudális szemléletmód összeütközését is jelentette. Az egyesületek belső szervezeti élete (közgyűlés, tisztikar, választmány), alapszabályaik, s általuk meghatározott célkitűzéseik összetettebb erkölcsi és gyakorlati feladatokat követelt meg tőlük. Amely adott esetben új magatartási formák, társadalmi modellek mintájául is szolgálhatott. Bősze kiemelte, hogy az egyesületek ilyen típusú, úgynevezett demokratizálódása a szélesebb társadalmi rétegekre is áttevődött. Ezért szerepük az adott társadalomban szinte nélkülözhetetlen. Olyan társadalmi fórumok, amelyek vállalkoztak az alapvető közigények (tűzvédelem, gazdászat, művelődés, egészségügy, biztosítás stb.) kielégítésére. Hatásuk érzékelhető egy adott település, tájegység-régió fejlődésében, ami megmutatkozhatott az életmód minőségi változásaiban is. Példaként az Észak-somogyi fürdőegyesületek összetett és a települések fejlődésében meghatározó tevékenységét hozta fel, konkrét példákkal illusztrálva tartalmas előadását. Időrendben haladva a dualizmus kori értekezéseket Csóti Csaba: "Dél-Somogy szerb megszállása 1918-ban" című figyelemre méltó összegzéseket nyújtó előadása kö70