Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 2. szám - HÍREK - Márfi Attila: Beszámoló a XXII. Somogyi Levéltári Napról / 68–72. o.

ber 28-án tartották meg az immáron XXII. Somogyi Levéltári Napot, amely a hagyományápoláson túl szakított az eddigi gyakorlattal és saját munkatársai tudományos szintű produktumára alapozva lépett a nyilvánosság elé. Bősze Sándor levéltárigazgató rövid köszöntőjében kiemelte; fontosnak tartja, hogy az intézmény munkatársai a nagy nyilvánosság előtt adjanak számot kutatási területükről, szakmai felkészültségükről. E gondolatsorhoz csatlakozva nyitotta meg a tudományos konferenciát Gecsényi Lajos a Magyar Országos Levéltár főigazgatója. Aki úgy vélte, nem minősíthető visszalépésnek, hogy a jelen fórumon nem szerepelnek országos hírű történészek és a helytörténet ismert somogyi kutatói. Hiszen az a levéltár, amely önerőből képes teljes előadógárdát szerepeltetni, biztató és komoly kutatói jövőnek néz elébe. Ugyanakkor kiemelte és fontosnak tartotta a nagy nevű elődök úttörő munkásságát, mint pl. Kanyar József kutatói és alkotó tevékenységét, akinek szellemisége ma is áthatja és bizonyos értelemben meg is határozza a megye történetével foglalkozó kutatási területeket. Gecsényi fontosnak tartotta azt is, hogy a programban feltüntetett előadások rendkívül széles tematikai és kronológiai síkot képezve felölelik Magyarország történetének szinte minden jelentős aspektusát. Megnyitóbeszédében röviden kitért a magyar levéltárak a magyar kulturális örökség részeként betöltött szerepére: Az itt őrzött dokumentumok, s az általuk közvetített információk minősége és típusa bizonyos értelemben elkülöníti a levéltárakat a többi közgyűjteménytől. S ebben az aktuálpolitikai feladatok is közrejátszanak; a kárpótlások, igazolások, adatszolgáltatási kötelezettségeknek megfelelően. Persze mindezen összetett feladatkörök nagy terheket rónak a hazai levéltárakra, súlyosbítva az intézményfenntartás gondjait. Különösen ilyen körülmények között értékelődhet fel levéltáraink azon törekvése, hogy kiadványok megjelentetésével, kutatási programokkal, konferenciák rendezésével bizonyítsák értékteremtő és értékmentő hivatásukat. Halász Imre a konferencia elnöke megerősítve a megnyitóbeszédben elhangzottakat, különösen fontosnak vélte az 1945 után keletkezett források feltárását, amelyek a koalíciós időszak, az úgynevezett 50-es évek, s az 1956-os forradalom országos és helyi eseményeit objektívabban ismertethetik. A levéltárak a magyar tudományos életben és az aktuálpolitikában vállalt szerepének felvázolását követően az elnök megnyitotta a konferenciát, amelynek első előadását Gőzsy Zoltán levéltáros tartotta meg "Jobbágyszolgáltatások a Veszprémi Püspökség birtokain 1524-bencímmel. Az értekezés alapjául az az 1524-ben lejegyzett urbárium szolgált, amelyet 1993ban publikáltak latin nyelven, s eredeti példányát a bécsi Haus-, Hof- und Staatsarchívban őrzik. A Dózsa-féle felkelés és a mohácsi tragédia előtt keletkezett forrás több szempontból is fontos dokumentuma a korabeli Magyar Királyság birtokviszonyaira vonatkozóan. A színvonalas és rendkívül alapos adatgazdag előadásban ezt a tényt sikerült is Gőzsy Zoltánnak kifejtenie: Ekkorra már elterjedt az urbárium-készítés gyakorlata, s a jelen forrás kiválóan alkalmas arra, hogy a korabeli birtokirányítás, jobbágyszolgáltatások alapján kijelenthető; az uradalmakban racionális gazdálkodás folyt. Gőzsy előadásában az egykori sematikus osztályfogalmakkal szakítva, árnyaltabb-összetettebb gazdasági és társadalmi képet vázolt fel a birtoktest korabeli viszonyairól. Amely déli pereméhez több somogyi (zömükben később elpusztult) falu is tartozott. Részletesen kifejtette a birtokjavak és a jobbágyok összeírásának és szolgáltatásainak jellemzőbb adatait és az ebből levont következtetéseit. Majd a püspöki birtokon folyt gazdálkodás összesített adatait ismertette, a növénytermesztés és az állattenyésztés keretein belül. Az urbárium a gazdaság fontos összesítő adatain kívül a népességre és az életmódra vonatkozóan is szolgál forrásértékű infor69