Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 2. szám - MÉRLEG - Kőhegyi Mihály: Bánkiné Molnár Erzsébet: Polgárok Kiskunfélegyházán 1890–1913. Burger in Kiskunfélegyháza 1890–1913., Debrecen, 1996, 314 p. / 65–66. o.

Szkladányi Péternek a pécsi korabeli zenei életből vett tudósításait jól illesztette be mondanivalója kifejtésére. Külön értékei a könyvnek a gondos és fáradságos munkával a Szerző által elkészített segédanyagok: a Pécsett fellépett német és magyar színtársulatok kronológiája, a színigazgatók archontológiája, valamint a szöveghez jól illeszkedő, bőséges és gazdag képanyag. Német és angol nyelv rezümé zárja az értékes és élvezetes kötetet. Rozs András Bánkiné Molnár Erzsébet: Polgárok Kiskunfélegyházán 1890-1913. Burger in Kiskunfélegyháza 1890-1913., Debrecen, 1996, 314 p. Az idősebb nemzedék még elevenen őrzi azoknak a parázs vitáknak az emlékét, melyek egy-egy szociográfiai indítású könyv megjelenése után fellángoltak. Ezek sorába tartoztak az 1930-as évektől kezdve a népi írók, bár tagjai - felkészültségüknek és .vérmérsékletüknek megfelelően - különféle módon kapcsolódtak a falukutatók munkájába. A magyar valóság feltárásában betöltött szerepük azonban vitathatatlan. A II. világháborút követően nem titkolt gyanakvással figyelte tevékenységüket a mindinkább egyeduralomra törő kommunista vezetés. Igyekezett gátolni tevékenységüket, műveiket pedig nem adta ki. Igaz ugyan, hogy 1963-ban megalakult a Szociológiai Kutatócsoport, mely megpróbálta egybefogni, irányítani és csendben ellenőrizni - ezen volt a hangsúly - a jelentkező fiatalokat (Csoóri Sándor, Galgóczy Erzsébet, Galambos Lajos, Kunszabó Ferenc, Lázár István, Sükösd Mihály, Zám Tibor), de ezek egyre inkább a maguk útját járták. Ez az időszak tele volt heves vitákkal, mely mellesleg az irodalom számára is hozott hasznos nézőpontokat, az utóbbi évtizedekben pedig a néprajz- és a történelemtudomány kamatoztatja a szociológia által kimunkált módszereket. A szerző könyve, bár nagyon áttételesen, ezek sorába tartozik. Egy szerencsésen ránk maradt háztartási könyvecske segítségével kísérli meg a századforduló Kiskunfélegyházájának, illetve egyik polgárcsaládjának hétköznapi életét nyomon követni. Az egyéni életvitel különbözősége az adott társadalmi rétegen túlmutatóan elsősorban a történelmi korra jellemző. A családok, családtagok magatartásformái ugyan jelentenek egyfajta viselkedési kényszert, ám ez a gazdasági lehetőségeknek rendeződik alá. Lényegében az utóbbi alakítja a város arculatát. Ezzel persze nem kívánjuk tagadni egy polgárcsalád életútja és háztartása bemutatásának jogosultságát, hiszen segítségével számos új szempont és adat bukkanhat fel. Különösen indokolt ez a XIX. és XX. század fordulóján, hiszen ez a két évtized, sok alföldi mezővároshoz hasonlóan, Kiskunfélegyházán nem csupán korszakváltást, hanem életmódváltást is jelent. Az évszázados paraszti földművelés mellett megjelent a kapitalista vállalkozó. Egyúttal megnövekedett a szakértelem (orvos, ügyvéd, tisztviselő) súlya. Új értékrendszer, életvitel, viselkedési mód formálódott, illetve lépett a régi helyébe. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya lassan ugyan, de fokozatosan csökken, bár a lakosság kétharmadának még mindig a föld jelenti az elsődleges megélhetési forrást. A helyi polgárság mintaadó csoportja ennek megfelelően a törzsökös birtokos családokból, a részvénytársaságok és bankok igazgatótanácsának tagjaiból, a városban élő vezető értelmiségiek köréből verbuválódott. Megvoltak ennek az átrétegződésnek a vesz65