Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 2. szám - MÉRLEG - Rozs András: Márfi Attila: Thália papjai Pécsett. Pécs színjátszása a 18. században és a reformkorban. Szerk.: Szirtes Gábor. Pécs, 1998 / 61–65. o.

tanári karának és tanulóinak társadalmi helyzetére, nemzetiségi összetételére vonatkozó adatokról ugyan nincs tudomásunk, de az egyházi vezetők és a vármegyei nemesség kapcsolataira, érdekazonosságára, a városi (német) polgársággal szembeni fellépésükre számos utalás található a Márfi Attila által idézett forrásokban. A könyv szerkezete világos, jól felépített. A "Pécs a polgárosodás útján" cími fejezet jól összefoglalja a város történetében kevésbé jártas olvasók előtt a török kiűzésétől 1848-ig tartó korszak általános várostörténetét, bemutatva azt a miliőt, amelybe majd a színháztörténeti fejezetek beilleszkednek. "A római katolikus egyház szerepe Pécs színművészetének kibontakozásában" c. fejezet nagy értéke a jezsuita iskoladrámák "fölfedezése" Pécs (színház)története számára. A többi fejezet igen célszerűen építi föl az egész müvet. A német, majd a magyar színi vándortársulatok kultúra-közvetítő küzdelmeiről szólnak a "Német színjátszók Pécsett", "A magyar nyelvi színjátszás megjelenése", "A német és a magyar színjátszás együttélése" című fejezetek. Majd a pécsi állandó színház kezdetben sikertelen alapítási kísérleteiről ír a Szerző, végül a színházalapítási folyamat leírásának koronája az "Együtt egy színházban" című fejezet. A színiutak kiépüléséről szóló részben írottak országos jelentélsége fontos. A vándorszínészetről tudósító fejezetekben a Szerző még a művelt olvasók számára is ismeretlen, igen hasznos információkat közöl az egyes vándortársulatok repertoárjáról, a reformkorban divatos színházi műfajokról, mint például az énekes-, lovag-, tánc-, víg-, érzékenyjátékok, tündérmesék, népszínművek, melyek a vándortársulatok, majd az állandó színházak repertoárján szerepeltek, de mely műfajok és nagyrészt szerzőik is ma már kevéssé ismertek. Az „Együtt egy színházban" című zárófejezetben Márfi Attila tárgyilagosan elemzi mind a Pécsi Polgári Casino által 1839-ben megalapított első állandó pécsi színház, a későbbi Német Színház tevékenységét, a német és magyar színtársulatokat felváltva szerepeltet politikáját, mind pedig a "Pétsi Magyar Színész Társaság" működését, melyet a korabeli városi nép "Magyar Színház"-nak nevezett. A Szerző igen szép emléket állít a magyar nemzeti színjátszás úttörőinek, Déryné Széppataki Rózának, Balogh Istvánnak, Kilényi Dávidnak, Lendvay Mártonnak és az ő pécsi szereplésük részletes bemutatásával járul hozzá Márfi Attila az országos művelődéstörténet reformkori fejezetének teljesebbé tételéhez. Jelentős teret szentel a Szerzel könyvében a római katolikus egyházat képviselő pécsi püspök szerepének bemutatására. A püspökök a pécsi polgári színjátszás létrejöttét többféle módon is akadályozták, elsősorban a valláserkölcs sérelmétől félve. Ez azonban nem jelentette azt, hogy egyes püspökök, mint például Klimó György, vagy Szepessy Ignác ne támogattak volna polgárosodási törekvéseket (nyilvános könyvtár, nyomda, líceum alapítása, inkább arról volt szó, hogy az egyház akarta élére állva vezényelni, kézben tartani a polgárosodási folyamatot. Ez azonban nem elégítette ki a pécsi polgárságot, mely különállását és önállóságát próbálta elérni, vagy védeni, a saját színház működtetése révén is. A forráshasználat mintaszem és alapos, a jegyzetkészítés módszertanilag kifogástalan. A Szerző a 18. századi történethez elsősorban másodlagos forrásokat használ fel, olvasottsága bámulatos, valójában a teljes magyarországi színháztörténeti vonatkozó szakirodalmat, valamint a régi és legújabb hely- és várostörténeti irodalmat jól ismeri és kellő mértékben felhasználta azokat. A 19. századi reformkori városi színészet- és színháztörténet elsősorban a Baranya Megyei Levéltár Pécs városi tanácsi irataira épül, melyek ilyen alapos összegyűjtése és részletes feldolgozása a Szerzőt dicséri. Igen helyesen tette a Szerző, hogy a társművészetek elérhető forrásaira is tekintettel volt, így például 64