Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 2. szám - DOKUMENTUM - Lekli Béla: Dokumentumok a magyar begyűjtési rendszer működéséről, 1953–1956 / 38–54. o.

(19 megyei állatforgalmi vállalattal) és trösztök, mint a Sertéshizlaló Tröszt, a Borforgalmi Tröszt (az általuk irányított megyei vállalatokkal) segítették. 1952 folyamán azonban megszüntették az egyesüléseket, valamint a trösztöket (a Terményforgalmi Egyesülés kivételével) és a különböző megyei vállalatokat a minisztérium igazgatóságokká változtatott szakfőosztályainak közvetlen irányítása alá helyezték. A vállalatok alatt is egészen a községekig kiépült a begyűjtési apparátus (átvétellel megbízott földműves-szövetkezetek, megyei terményforgalmi vállalatok kirendeltségei, községi nyilvántartók). Fontos szerep jutott a megyei tanácsok begyűjtési osztályainak is. A minisztériumi és tanácsi szervek együttműködése a hatáskörök elhatárolatlansága miatt kezdettől problematikus volt.

2 A begyűjtés központi irányítása-szervezése számos más súlyos hibában is szenvedett. Az egyik az volt, hogy több más központi szerv (Belkereskedelmi Minisztérium, Könnyűipari Minisztérium, Szövetkezetek Országos Szövetsége) is ellátott begyűjtési feladatokat. Másrészről 1953-ra a Begyűjtési Minisztérium tevékenysége is nagyfokú centralizáltságot ért el, végletesen elbürokratizálódott, még apró operatív ügyekben is magának tartotta fenn a döntést. A Minisztertanács 1953 szeptemberében bizottságot küldött ki a begyűjtés költségeinek felmérésére. A Racionalizálási Bizottság megállapította, hogy a minisztérium rendkívül magas költséggel és létszámmal dolgozik. (Az ország területén 1953 decemberében 55 ezer embert foglalkoztatott a begyűjtés: 100 Ft értékű begyűjtött borra - például - 58 Ft „adminisztrációs költség" esett, állatok esetében az arány 100:22 volt.) Hatásköri zavarok mutatkoztak nem csak a fent említett minisztériumok, de a tanácsok begyűjtési osztályainak irányításában is. A bizottság jelentése alapján 1954 márciusában minisztertanácsi határozat írta elő - a törvényesség, az új párt- és kormányprogram szellemének hangsúlyozása után -, hogy a Begyűjtési Minisztérium feladata ezentúl a begyűjtés elvi rendszerbeli irányítása legyen - a megszervezendő megyei, járási begyűjtési hivatalok és községi megbízottak segítségével, valamint, hogy az átvételt és forgalmazást a meglevő vállalatok és szövetkezetek végezzék. A minisztérium titkárságán belül pedig panasziroda létesült. Az 1954. évi I. tv. előírta a lakosság panaszának precíz intézését. A beadási rendszer azonban alapjaiban hibás volt, amelyet sem racionalizálással, sem panasziroda felállításával megjavítani nem lehetett. Meg kellett szüntetni. Miközben ugyanis ez a begyűjtési rendszer igyekezett biztosítani a hibás gazdaságpolitika által diktált nyersanyag- és energiaforrás nélküli - túlzott iparosításhoz az anyagi eszközöket, ugyanakkor mérhetetlenül elszegényítetté a falu lakosságát és érdektelenné tette a mezőgazdasági termelésben. A „parasztok földtől való megfosztásának" „szocialista" változata volt ez. A beadás nemteljesítésének esetére kilátásba helyezett büntetés miatt sokan a városokba menekültek, földjüket műveletlenül hagyva vagy felajánlva az államnak, termelőszövetkezetnek (olcsó munkaerőt nyújtva ezáltal az értelmetlen iparosításhoz). Az 50-es évek első felében a falusi magántulajdon felszámolásának legfontosabb eszköze volt ez a „gazdasági kényszer". Megsemmisítette a nagyparaszti („kulák") réteget. Megakasztotta a kisés középparasztság polgárosulását, megtörte az egész parasztságot, és így „előkészítette a talajt" az 50-es évek végén erőszakkal végrehajtott kollektivizáláshoz, amely kollektivizálás nem a parasztok magántulajdonra épülő szabad szövetkezése, hanem a föld államosítása, tulajdonosának bérmunkássá süllyesztése volt. 1956 tavaszán, de már az SZKP XX. kongresszusa (1956 február) után, egy „A kötelező beadás rendszerének fejlesztéséről" szóló minisztertanácsi ülés dátum nélküli jegyzőkönyve szerint Hegedűs András miniszterelnök így összegzi a hozzászólásokat: „Kevés szó esett a rendszer fenntartására vonatkozóan. A meglevő rendszert fenn kell tar39