Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 2. szám - DOKUMENTUM - Lekli Béla: Dokumentumok a magyar begyűjtési rendszer működéséről, 1953–1956 / 38–54. o.

tani, ez politikailag jó hatással lesz, mivel voltak olyanok, akik hangoztatták, hogy megszüntetjük a begyűjtést, de olyanok is voltak, akik a begyűjtést úgy képzelték el, hogy jelentősen meg fogjuk emelni, ezek részére ez megnyugtató lesz szerintem." Sőt, úgy véli, hogy kicsit átgondoltabban, de Országgyűlés elé kell vinni az előterjesztést. Apró Antal hozzátette: „Tavaly nem tartottuk szükségesnek Országgyűlés elé vinni, mivel akkor még a XX. Kongresszust nem ismertük."

3 Mint hamarosan tapasztalhattuk, a hatalom és a lakosság között a beadási rendszer miatt feszülő kibékíthetetlen ellentétet a forradalom egy csapásra feloldotta. (A hatalom birtokosai persze azt hitték, hogy a teljes kollektivizálás fogja megoldani a kérdést.) Az itt először közölt négy dokumentummal igyekszünk elmélyíteni a begyűjtésre, s ezzel együtt az 50-es évek első felének gazdasági életére vonatkozó ismereteket. Az első (1953) irat - az Állami Ellenőrző Központ felmérése - a begyűjtési rendszer embertelenségét, a panaszok igazságos elbírálásának kilátástalan voltát tükrözi. A második (1953) dokumentum egyedi példán keresztül mutatja be, hogy az államapparátus egyik szintjén sem lehetett méltányos elbírálására számítani. A harmadik (1954) dokumentum arról szól, hogy a (begyűjtés racionalizálásáról folytatott) hosszas vizsgálódások, előtanulmányok, viták után megfogalmazott jogszabályok sem jelentettek mást, mint a begyűjtés további centralizálását, totális államosítást. A negyedik (1956), a népi demokratikus országok begyűjtési rendszereinek legfontosabb mutatóit összehasonlító dokumentum azt mutatja, hogy a begyűjtés kötelezettségeit illetően élenjártunk a szocialista országok között. 1. Beadási kötelezettség kivetésével kapcsolatos panaszok Budapest, 1953. szeptember 28. A beadási kötelezettség kivetésével kapcsolatosan a Begyűjtési Minisztériumhoz küldött, valamint a tanácsi szervekhez érkezett panaszok és bejelentések elintézését a Minisztérium Állat- és Zsírbegyüjtési Igazgatóságán, Szatmár és Tolna megyében megvizsgáltuk. A vizsgálat megállapította, hogy a falu dolgozói részéről a beadási kötelezettséggel kapcsolatban tett panaszok elintézése nem biztosítja, hogy az alsóbb szervek által elkövetett sérelmek időben orvoslást nyerjenek. A bejelentések az egyes szervek bürokratikus munkája, a panaszok kivizsgálása alól való kibújása és az alsóbb hatóságoknak való átadása folytán gyakran a bejelentések véleményezés vagy elintézés végett ugyanahhoz a járáshoz vagy községhez kerülnek vissza, ahol már a kéréseket korábban is elutasították. Az ügyek elintézése sok esetben csak hónapok múlva történik meg, de nagy a 3-4 hónap óta elintézetlen ügyek száma is. A megyék és járások, de a minisztérium is az irányító politikai, gazdasági vagy sajtószervektöl beérkezett bejelentésekkel kapcsolatban előírt elintézési határidőket nem tartják be. Mindezek közrejátszanak a gazdasági szervek és dolgozó parasztságunk viszonyának megromlásához, és elzárják az utat az elől, hogy a beadási kötelezettséggel kapcsolatos jogos panaszok időben és megnyugtatóan elintézést nyerjenek. 40