Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 2. szám - DOKUMENTUM - Lekli Béla: Dokumentumok a magyar begyűjtési rendszer működéséről, 1953–1956 / 38–54. o.

LEKLI BÉLA Dokumentumok a magyar begyűjtési rendszer működéséről 1953-1956 Az 1948-as „szocialista" fordulat utáni években az erőszakos kollektivizálás, tagosítás, a súlyosbodó adóterhek, a központi tervutasításos gazdaságirányítás bevezetése mellett a begyűjtési rendszer kiépítése játszotta a legtragikusabb szerepet a falusi lakosság életében. 1952-ben a kötelező beszolgáltatás már az állami készletgyűjtés legfontosabb eszköze lett. Az 1950. évi 22%-os részesedésből 1951-re 46,8, 1952-re 73,3%-ra emelkedett a begyűjtésből származó állami készlet aránya. A beszolgáltatási árak viszont, ezzel ellenkezőleg, egyre jobban elszakadtak az általános árszínvonaltól. Míg a szabadpiaci árak 1955-56-ra a stabilizációhoz képest meghétszereződtek, az állami felvásárlási árak 3 1/2szeresére emelkedtek, a beadási árak csak másfélszeresére. Ezt a kizsákmányoló beadási rendszert nyilvánvalóan csak kényszerítő eszközökkel lehetett működtetni. Az állami begyűjtésről szóló 1951. évi 2. sz. törvényerejű rendelet 51.§-a a beadás elmulasztását minden esetben bűntettnek minősítette, és nem tartalmazott kihágási rendelkezést a jelentéktelen szabálytalanságok esetére. Egy igazságügy-miniszteri előterjesztés 1952-ben az „egészen jelentéktelen" mulasztásokra 6 hónapig terjedő elzárást vagy 5 ezer forintig terjedő pénzbírságot javasolt. E drasztikus rendszabályok alapján 1948 és 1955 között mintegy 400 ezer parasztot ítéltek el, jórészt „közellátási bűntett" címén. Bár a Nagy Imre-féle „kiigazítási" politika következtében 10-20-30%-kal csökkentették a parasztság beadási kötelezettségét, alapjában véve a beadási előírások 1956 végéig alig változtak.

1 A beszolgáltatás-begyűjtés egyre növekvő feladatait egyre bővülő központi apparátus látta el: a Közellátási Minisztérium (1945-47), az Országos Közellátási Hivatal (1948-49), a Belkereskedelmi Minisztérium és a Könnyűipari Minisztérium (1950), valamint az Élelmezési Minisztérium (1951), amely még más feladatokat is ellátott. Az 1952. évi 1. sz. tvr. szétválasztotta a begyűjtési és élelmiszer-ipari feladatokat, létrehozta a Begyűjtési Minisztériumot és az Élemiszeripari Minisztériumot. A Begyűjtési Minisztérium 1956 végéig működött, amikor is a begyűjtési rendszer eltörlése miatt funkciója megszűnt. A begyűjtési rendszer egyik fő akadálya volt annak, hogy a közélelmezés az önműködő piaci mechanizmus, ül. a mezőgazdasági termelők érdekeltsége alapján történjék. A Begyűjtési Minisztérium feladata - az 1952. évi 1. sz. tvr. szerint - a mezőgazdasági termények, az élőállatok és állati termékek, a bor, baromfi, tojás, tej begyűjtésének elvi irányítása, módszereinek kidolgozása, operatív lebonyolítása és ellenőrzése volt. (A begyűjtendő cikkek felsorolását, a termelőnként - a birtokolt földterület nagysága és kataszteri jövedelme alapján - kötelezően beszolgáltatandó mennyiségeket évente tvr-ek rögzítették.) A minisztérium feladata volt még az alárendelt trösztök, egyesülések, központok, vállalatok, célgazdaságok irányítása, valamint - a szorosan vett begyűjtéstől elkülönítve az egyes termények szerződéses termeltetése is. A minisztériumot a begyűjtés erősen centralizált szervezetében rövid ideig középirányító szervként egyesülések, mint a Terményforgalmi Egyesülés (19 megyei terményforgalmi vállalattal), az Allatforgalmi Egyesülés 38