Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 2. szám - DOKUMENTUM - Cieger András: Lónyay Menyhért feljegyzései / 30–37. o.

füzet. Az akkor már nem használatos Gabelsberg-Markovits-rendszerű gyorsírással készült jegyzetet Kemény Ferenc lapszerkesztő vállalta, hogy átírja, ám "már az eddigi betekintésből is megállapíthattam azonban, hogy az anyagnak szó szerint való átírása keresztülvihetelen, mert a gyorsírásos kézirat igen nehezen olvasható és abból legfeljebb csak részletek, töredékek volnának rendes írásra áttehetők" - írta a főkönyvtárnoknak. A jegyzetek tartalmáról és későbbi sorsáról semmilyen információval sem rendelkezünk, a füzet ma a Kézirattárban nem található meg. Lónyay egyébként több ízben tervezte, hogy összerendezi naplójegyzeteit, leveleit és egy egységes visszaemlékezést formál belőlük, melyet egy függelékkel, dokumentumgyűjteménnyel is ki akart egészíteni "Levelek és okmányok emlékirataimhoz" címmel.

21 Ez azonban elmaradt, így a kutatóra vár a feladat, hogy összeállítsa azt. Lónyay hagyatékában számtalan más hosszabb-rövidebb feljegyzés, vázlat is fennmaradt, ám jelenleg úgy véljük, hogy témájuk, hangvételük alapján csak az itt említett dokumentumok tartoznak össze és képeznek egy korábban ilyen formában, összeállításban feltehetően sohasem létezett "naplót".

22 IV. Lónyay Menyhért naplójának itt közölt részlete 1875. február 15-én íródott (lelőhelye: MTAK Kt. Ms 5306/7). A korabeli belpolitika fontos időszaka volt ez: az 1867-ben kialakult pártrendszer a teljes felbomlás előtt állt, de a háttérben már folytak a tárgyalások az új rendszer kialakításáról. A balközép vezére, Tisza Kálmán február 3-án megtartott képviselőházi beszédében ugyanis az ország nehéz helyzetére hivatkozva hajlandó volt a közjogi kérdés félretételére és összefogásra szólította fel a politika szereplőit. Ezt követően felgyorsultak az események. Az országgyűlés szinte minden tagja érezte, elérkezett a politikai változás pillanata. Mindenki izgatottan tárgyalta a történteket, az újságok és a magánlevelek tele voltak a legkülönfélébb találgatásokkal, politikai kombinációkkal. Hírek érkeztek különféle titkos megbeszélésekről, az egyes tárcák várományosaiként napról napra más és más neveket emlegettek. A kormány a költségvetés elfogadása után csomagolt, Bittó miniszterelnök Bécsbe utazott és február 14-én beadta kormánya lemondását. Az uralkodó másnap Tiszát is Bécsbe kérette. Lónyay felbuzdulva az új politikai helyzet kialakulásán, 15-én két év kihagyás után újra tollat ragad és naplóírásba kezd. Lónyayban ismét erősödött a visszatérés reménye, de ismerte a politika kiszámíthatatlan fordulatait is, ezért ekkor született írásaiban a bizakodás valamint a kétely és a kiábrándultság hangja egyszerre van jelen. Nem lehet véletlen, hogy a közélet általános bírálata után éppen most jut eszébe lejegyezni egy több mint egy hónappal korábbi beszélgetést, amelyben Andrássy Gyula pénzügyminiszternek akarta megnyerni őt - legalábbis Lónyay így érezte. 20 MTA Könyvtári Iratok, MTAK Kt. K 826:226/1943. Kemény Ferenc Melich Jánosnak 1943. dec. 15. 21 MTAK Kt. Ms 5306/6. 12 Számos személyes mondata és a formai hasonlóságok miatt további két jegyzet is a naplójegyzetekhez sorolható, bár ezek a "Jegyzetek, a magánbirtokokra vonatkozók" címmel vannak ellátva: MTAK Kt. Ms 3506/21 (1873. ápr. 9.) és Ms 3507/26. (1873. jan. 6.) 35