Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 2. szám - DOKUMENTUM - Cieger András: Lónyay Menyhért feljegyzései / 30–37. o.

de sosem ő irányít, a végső politikai tárgyalásokon pedig rendre elvetik a nevét: így volt ez a Bittó-kormány és a fúziós Wenckheim-kormány megalakulásakor is.

2 Az 1875-ös fúzió kapcsán tehát ismét csalódnia kellett, nem tudott visszatérni a politikai hatalomba, sőt az uralkodó bizalmát sem sikerült helyreállítania. Lónyay nem volt hajlandó belépni az új kormánypártba, függetlenként politizált tovább. Ezzel lezárul politikai pályájának egy meghatározó korszaka. Lónyay egy évvel később ugyan ismét mandátumot szerez egy időközi választáson, sőt 1878-ban is bejut a képviselőházba, ám ekkor már nem számít veszélyes hatalmi tényezőnek, ekkor már nem áll mögötte képviselőcsoport, sem saját újság. Ennek ellenére számos más képviselőhöz hasonlóan ő is szövetkezik Tisza Kálmán megbuktatására: 1878-as mandátumát az Egyesült Ellenzék támogatásával nyerte el. Tisza azonban maradt, így élete utolsó jelentős politikai terve is kudarcot vallott. Ezek után hátralévő éveiben visszavonult az aktív politizálástól. Lónyay Menyhért életéről a kutató szerencséjére számos elsődleges forrás maradt az utókorra. Ennek ellenére pályája még nagyrészt feltáratlan, részletes életrajza eddig nem készült. Ennek fő oka az lehet, hogy életének dokumentumait meglehetősen sok intézmény őrzi, ezért ezek összegyűjtése és feldolgozása igen csak nehéz feladat. Egy tárgyilagos és alapos Lónyay-monográfia elkészítéséhez ez azonban elengedhetetlen. "Vájjon nem érkezett-e el annak az ideje, hogy a naplójegyzeteit őrző vasládának zárai felpattanjanak?" - tette fel a kérdést Halász Imre még 191 l-ben.

3 II. Lónyay Menyhért feljegyzéseinek egy részét még 1885-ben Kónyi Manó kérte le özvegyétől, Kappel Emíliától. Kónyi a Deák Ferencről összeállítandó munkájához kapta kölcsön Lónyay 1865-1867 és 1869-1871 között vezetett naplójegyzeteit. Az özvegyhez írt és az átvételt tanúsító levelében természetesen ígéretet tett arra is, hogy munkája befejeztével a kéziratokat visszajuttatja.

4 Kónyi a Deák Ferenc beszédei című hatkötetes munkájában - mely először 1882 és 1898 között jelent meg - valóban számtalanszor Lónyay naplója alapján ismerteti az eseményeket (még ha nem is mindig pontosan idézve azt). Kónyi azonban ezt követően nem szolgáltatta vissza az iratokat, talán mert tovább akart dolgozni velük (munkájának második bővített kiadása 1903-ban jelent meg), illetve esetleg azért, mert Lónyay közvetlen hozzátartozói közül is többen meghaltak akkorra már (felesége és két legidősebb fia). A naplójegyzetek ezen részének további sorsa meglehetősen homályos. Kónyi 1917-ben meghalt, feltehetően rokonai őrizték tovább a több más múlt századi politikustól is összegyűjtött értékes iratanyagot, majd valószínűleg a második világháború elől Angliába menekültek Kónyi hagyatékával együtt. A leszármazottak végül az 1970-es évek végén vagy az 1980-as évek elején a Londoni 2 Az 1873-1875 közötti Lónyayt is érintő politikai események elemzésére itt nincs módom, erről részletesen: Cieger András, A politika forgószínpadán: Lónyay Menyhért útja a politikában (1873-1875). Századok, 1999. 3. sz. (megjelenés előtt) ' Halász Imre: Egy letűnt nemzedék. Emlékezések a magyar állam kialakulásának újabb korszakából Bp. 1911. 442.0. 4 Kónyi Manó gr. Lónyay Menyhértnének 1885. febr. 4. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattára (MTAK Kt.) Ms 5305/240. Kónyi Manó (1842-1917) országgyűlési gyorsíró, majd a képviselőházi gyorsíróhivatal vezetője (1865-1885). 31