Levéltári Szemle, 49. (1999)

Levéltári Szemle, 49. (1999) 1. szám - Körmendy Lajos: Egy nyitott és rugalmas információs rendszer koncepciója / 3–13. o.

De a legfontosabb információk (például a fondok és az állagok leírása) bevihetők és be is viendök 1-2 év alatt. A hagyományos levéltári munkák integrálása nem jelenti azt, hogy a levéltárosoknak egyáltalán nem kell megváltoztatniuk a munkamódszereiket. (Változtatni, javítani kell, például a fogalmak, a nevek egységes ítendök, különben nem, vagy csak részben lesznek elérhetők az adatbázisban. Ezt a szabványosítást a retrospektív integráció esetében is el kell végezni.) A levéltári számítógépesítés leggyengébb pontja az adatok előkészítése elektronikus feldolgozásra. Adatbázistól és azt kezelő szoftvertől függően többé-kevésbé mindig át kell dolgozni, ki kell egészíteni a már feltárt adatokat. Az a törekvés, hogy a tradicionális levéltári munkából megőrzünk annyit, amennyit lehet sokat segít az előkészítésnél mert így a már meglévő adatok csekély változtatással "elektronizálhatok". 3. sz. illusztráció: egy rekord adatlapja (a mikrofilmgyűjtemény adatbázisából) Nyitottság és rugalmasság Mindenki, aki szerkesztett már levéltári adatbázist szembesül a levéltári adatok szabványosításának nehézségével.

17 Hogy világos legyen a kérdés, vissza kell nyúlnunk a levéltári információ jellegzetességének elméletéhez. Világszerte tapasztalható jelenség, hogy a levéltárak messze lemaradnak a könyvtárak mögött a számítógépes alkalmazásokban. Ennek a hátránynak a legfőbb oka az, hogy a levéltári információt nagyon nehéz szabványosítani - ellentétben a könyvtárival. Levéltári anyagot szervezetek vagy személyek hoznak létre organikus módon. Amikor az iratképző 9