Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 2. szám - Ujváry Gábor: "Tudós kolostor, csöndes kolostori kerttel": a berlini Collegium Hungaricum története, 1924–1944 / 3–28. o.

gászok, közgazdászok, technikusok, orvosok, mezőgazdászok számára megadja az elmélyedő továbbképzés lehetőségét."

4 „Legnagyobb ambícióm tudósította Gragger szintén Klebelsberget 1925 novemberében —, hogy a kollégium mind belső szellemét, mind pedig épületét illetőleg a lehető legtökéletesebb, legszolidabb és legcélszerűbb legyen, minden cikornya és hipermodern velleitások nélkül... Százados múltra gondolok vissza, melyben az intézet gyökerezni fog, századokra gondolok előre."

5 A Collegium otthona(i) A nagyszabású, századokra előretekintő tervek kivitelezésére már 1922 decemberében megtörténtek az első lépések. Graggernek a Collegium Hungáriáim célját szolgáló épület megvásárlására irányuló szándékát a még csak néhány hónapja a miniszteri bársonyszékben ülő Klebelsberg lelkesen támogatta. Kérésére „az 1922/23. évi költségvetés terhére a minisztertanács a pénzügyminiszter úr hozzájárulásával a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem címén 3 0 00 000 korona póthitelt engedélyezett a berlini tudományegyetem mellett létesítendő internátus céljára. Ebből az összegből sikerült Berlinben a Marienstrasse 6. szám alatt háromemeletes házat vásárolni és az internátus berendezését is részben megvásárolni. Az üzemének fenntartására és a megvásárolt ház legszükségesebb tatarozására, valamint a felszerelés kiegészítésére 35 000 000 korona póthitelre van szükség."

6 E póthitel kiutalásához a minisztertanács hozzájárult, ám a ház addigi lakóit ki kellett költöztetni, emiatt pedig a felújítási munkálatok is elhúzódtak, így csak 1924 őszén költözhetett be az első tíz magyar állami ösztöndíjas a berlini Collegium Hungaricumba.

7 Bécsben ugyan már 1920 októberétől, Rómában pedig 1924 februárjától működött Magyar Történeti Intézet, de a két világháború közötti, a klebelsbergi tudománypolitikai elképzelések szerinti - s a történeti intézetektől eltérően immár több tudományág képviselőit befogadó - Collegium Hungaricumok közül az 1924 októberében egyszerre megnyitott berlinit és bécsit illeti az elsőség. Berlinben azonban a marienstratöei Collegium már nem sokkal az átadása után szűknek bizonyult. Klebelsbergnek rendkívüli erőfeszítéssel és ügyességgel sikerült elérnie - ahogy ezzel jogosan büszkélkedett a porosz kultuszminiszternek, Gragger legjobb barátjának, Carl Heinrich Beckernek 1926 márciusában -, hogy „Magyarország újjáépítésének a középpontjába a kultúrpolitikát állítsa". Ennek jegyében, a Kormányzó, Bethlen miniszterelnök és a Népszövetség részéről Magyarországra küldött főbiztos, Smith hathatós támogatásával már az 1927/28. költségvetési évben a kultuszbüdzsé aránya volt a legmagasabb a magyar állami költségvetésben...

8 S mivel Klebelsberg tudománypolitikájának egyik alapja az európai látókörű és műveltségű, a nemzetközi porondon is tárgyaló- és vitaképes magyar szellemi elit nevelése és külföldi (tovább)képzési lehetőségeinek biztosítása volt, természetes, hogy az e cél érdekében alapított külföldi magyar intézeteknek a fejlesztése a pénzügyi lehetőségek bővülésével azonnal szóba került. Berlinben nagyobb, kedvezőbb fekvésű épületet kerestek a Collegiumnak. Gragger eredeti elképzelése az volt, hogy Berlin elővárosában, a legnagyobb német kutatóintézeteket befogadó Dahlemben vásároljanak új telket. „A Collegium és az Institut, azaz a berlini egyetem Magyar Intézete elhelyezésére nézve régóta azt tervezem - írta 1925 áprilisában Klebelsbergnek -, hogy ezt a két intézményt lehetőleg egy telepen, Dahlemben építsük fel. A Marienstr[aBe]i épületet ideiglenes megoldásnak tekinteném, amely igen szerencsé6