Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 2. szám - Ujváry Gábor: "Tudós kolostor, csöndes kolostori kerttel": a berlini Collegium Hungaricum története, 1924–1944 / 3–28. o.

A berlini Magyar Intézet születésének körülményeit - bár látszólag nem tartozik szorosan véve a témához - kénytelen voltam legalább ennyire részletesen ismertetni, hiszen nélküle a vele később testvéri kapcsolatba kerülő Collegium Hungaricum története sem lenne érthető. Mindkét intézmény létrehozásában kiemelkedő szerepet játszott Gragger Róbert, akit már származása is a német-magyar kulturális kapcsolatok kutatására, a két nép közötti minél szorosabb tudományos kapcsolatok kiépítésére predesztinált. Hiszen körmöcbányai német családból származott, de magát (a „hungarus"-tudat egyik utolsó képviselőjeként) öntudatos magyarnak vallotta. Messzire tekintő, komoly távlatokban gondolkodó tudományszervező volt, egykori Eötvös-kollégistaként pedig felismerte az elitképzés és a teljesítményorientált kollégiumi szellem meglétének szükségességét. Ügy gondolta, a magyar államnak támogatnia kell a tehetséges fiatalok külföldi tanulmányait, s a magyar tudományosság számára legfontosabb külhoni centrumokban otthont és szellemi alkotásra ösztönző műhelyt kell teremteni nekik. Gragger koncepciója és minden akadályt legyőző gyakorlatiassága szerencsésen találkozott a magyar tudománypolitikát 1922 júniusától irányító és alapjaiban megújító kultuszminiszter, gróf Klebelsberg Kuno elképzeléseivel. Klebelsbergre rendkívüli hatást gyakoroltak a Wilhelm von Humboldt nyomdokain haladó, Friedrich Althoff, Adolph von Harnack, Friedrich SchmidtOtt és Carl Heinrich Becker nevével fémjelzett század eleji, majd első világháború utáni német tudománypolitikának a „tudományos nagyüzemek" tervszerű működtetésében és a kiváló teljesítményekben megmutatkozó eredményei. Klebelsberg szerint kultúrpolitikájának „két vezető motívuma...: emelni a magyar tömegek művelődési szintjét, erkölcsi és szellemi belértékét, faj súlyát, és ennek a műveltebb nemzetnek olyan vezetőket adni, akiknek a méretei megütik az európai dimenziókat, akiket a nemzet minden téren bizalommal és a siker reményében követhet."

2 A német kapcsolatok és az európai tapasztalatokkal rendelkező elit képzésének fontosságát állandóan hangoztató Klebelsberg jól ismerte a berlini Magyar Intézet sikeres tevékenységét. Tudta, hogy Graggerben olyan társra találhat, aki komoly segítséget nyújt a Collegium Hungaricum berlini alapításában. Klebelsberg és Gragger egymást inspirálva küzdött annak érdekében, hogy a porosz egyetemi hallgatókat fogadó Magyar Intézet mellett a Berlinbe magyar állami ösztöndíjjal küldendő és különböző szakterületekről érkező fiataloknak is legyen egy igazi, tudósokhoz méltó otthona, Collegium Hungaricuma. Nem is tudjuk pontosan, melyikük vetette föl először a berlini Collegium alapításának ötletét. „Mihelyt anyagilag biztosítva van ez az intézmény - jelentette Gragger 1924 júliusában Klebelsberg jobbkezének, Magyary Zoltánnak -, szellemi kiépítésének szentelhetem erőmet, s úgy képzelem, hogy nemzeti rend épülhet belőle, amely a jezsuita rend és a katonai tisztikar erényeit egyesítheti majd; a nagy ambíciót és a kemény fegyelmet. Valami magyar kis kátét fogok számukra kidolgozni, amely erre nézve a fő elveket belekalapálja a kollégistákba. Ami Bologna, Paris, Krakkó, Wittenberg magyar bursái voltak, azzá lehet fokozottan a Collegium... Nekünk munkások, odaadó misszionáriusok kellenek. Most van az ideje, hogy az «úr» típus helyébe a «bon ouvrier»-t tegyük meg nemzeti ideál-alakká."

3 1924. szeptember 2-án pedig így írt Klebelsbergnek: „A Collegium mint «gradueted college» legfőbb céljának tekinti, hogy hazánk új szellemi arisztokráciájának kiművelésére használja fel a Németországban felhalmozódott kulturális energiákat, lehetőségeket. Ezért a legfőbb gond s a döntő pont: a kiküldendő fiatal szakemberek kiválogatásának módja... A berlini Collegium, ha több hely áll rendelkezésére, talán ilyen módszeres kultúrpolitikának válhat jelentős eszközévé, amennyiben kiváló fiatal jo5