Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 1. szám - KILÁTÓ - Glück Jenő: Aradi levéltári források a francia háborúk idejéből, 1792–1815 / 55–61. o.

osztott terhek ellen, de csak nagy későn vett bátorságot magának, hogy tiltakozzon - mint például 1811-ben - a törvénytelen adók és a bankóinfláció ellen (371, 372, 474, 774/1811). Hasonlóképp, 1813-ban a megye hangsúlyozta a 45 milliós bankótömeg kibocsájtásának, valamint - országgyűlési végzés hiányában - az újabb újoncozás törvénytelenségét. A tiltakozások ellenére lényegében valamennyi felsőbb rendeletnek eleget tett (431, 432, 433, 684/1813, 3/1814). Az 1792-es év első hónapjai Arad megyét a kimerültség állapotában találták. 1791. augusztus 4-én alig néhány hónapja írták alá a sistovi békét, amely véget vetett a Török Birodalom ellen viselt háborúnak, aminek során Arad vidéke a hadműveletek hátországához tartozott. Az Aradon, Pécskán, Glogovácon (ma Vladimirescu), Szentannán stb. berendezett szükségkórházak még tele voltak a háború áldozataival (1792. fasc. 5. nr. 22.). A hadikészenlétet már 1792 elején életbe léptették. A megye egymás után vette az egyes ezredek megkereséseit szabadságos katonáik bevonulása érdekében. Az Eszéken állomásozó Endrődy ezred 3 nap alatti intézkedést követelt és azt is, hogy szükség esetén verjék bilincsbe az ellenállókat. Hasonló rendelkezéseket küldtek a Ferdinánd, a De Vins, a Gyulai stb. gyalogezredek, valamint az Eszterházy huszárezred, amelyek útra készen álltak Olaszországba, illetve Belgiumba (1792. fasc. 3. nr. 27, 39, fasc. 10. nr. 14, 15, fasc. 19. nr. 149, fasc. 33. nr. 2, 3.). A gyorsan fogyatkozó csapatok kiegészítésére sokasodtak a sorozások. Az országgyűlési végzések egyelőre meghatározták a megye újonc jutalékát, végrehajtásuk azonban nemegyszer kemény intézkedéseket követelt. A De Vins ezred Valenciennes ostrománál végzetes veszteségeket szenvedett, és újjászervezése érdekében kivonták a harctérről. Létszámának feltöltésére 1796 elején a Helytartótanács Arad megyétől 206 újoncot igényelt rövid úton, aminek teljesítésére a megye képtelennek nyilvánította magát (126/1796). Ugyanazon évben az országgyűlés által megajánlott 50 000 újoncból 994 jutott a megyére, és az újoncozást részletekben végre is hajtották (1, 2/1797). Az újoncállítás körüli probléma az időszak vége felé súlyosbodott a nagy vérveszteségek és az otthoni munkáskezek megritkulása nyomán, amire a megye keseregve hívta fel a figyelmet, főképpen az 1813/1814-es időszakban követelt 1436 újonc esetében (371/1814, 1050/1813). A sorozás hagyományos módszerrel történt, a létszámot felosztották falvanként. AJkatonafogdosás" megyeszerte azonos napon történt, mint például 1803. április 3-a éjjelén. Az újoncozásról elterjedt hírek miatt lehetővé vált szökések elkerülése végett később, 1815-ben Arad megye a bánságiakkal egyeztette az újoncozás időpontját (151/1803, 16/1815). A szökések megnehezítették az újoncok átadását a hadseregnek, ezért szokássá vált, hogy a megyei börtönbe zárták őket a művelet lezártáig (469, 470/1809, 1/1810). Maga a „katonafogdosás" a visszaélések melegágya volt. A megyéhez özönlöttek a panaszok. Heller Teodor silindiai lakos 1798-ban felpanaszolta, hogy két év előtt egyetlen fiát törvénytelenül elvitték, pedig munkaképtelen volt (1088/1789). A polgári-katonai vegyesbizottság megállapította Styop Szina rác-pécskai lakos esetében, hogy a bíró gyűlöletből adta katonának, és népes családja így eltartó nélkül maradt (371/1799). „Jó példával" a megye is elölj árt. 1799-ben a Helytartótanács nehezményezte, hogy gyenge és alkalmatlan ifjakat küldtek, mire a megye úgy intézkedett, hogy fogdossák össze a „csatangolókat és lustákat", e kategóriák meghatározását azonban a bírókra bízták, ami a visszaélések további forrása volt (521/1799). Egy összesítés szerint 1792-1798 között 54 börtönbeli rabot adtak katonának. Csupán az időszak vége felé történtek javító intézkedések, 56