Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 1. szám - KILÁTÓ - Pál-Antal Sándor: A székelyföldi levéltárak helyzete és a kutatási lehetőségek / 49–54. o.

A székelyföldi levéltárak helyzete és a kutatási lehetőségek A levéltári tevékenység minden egyes országban törvények és rendelkezések előírásai szerint folyik. Romániában ezt a tevékenységet az 1996. április 9-én szentesített, 16. számú törvény, valamint annak alkalmazásával kapcsolatos rendelkezések szabályozzák. Ide tartozik a dokumentumokhoz való hozzáférés, a kutatási lehetőségek kérdésének szabályozása is. A rendelkezések ismerete az eredményes kutatás elengedhetetlen követelménye. E meggondolás vezetett arra, hogy a kisebbség-kutatás kérdéseivel foglalkozó értekezleten elhangzó ismertetőmben kitérjek a Romániában érvényes levéltári törvénykezés bemutatására is. A „Nemzeti Levéltár törvénye" (Legea Arhivelor Nationale) nevet viselő jogszabály mindjárt az első két cikkelyében meghatározza a történelmi források fogalmát, felsorolja a Nemzeti Levéltári Fondot (Fondul Arhivistic National) képező dokumentumokat, és kimondja azoknak sajátos védelemben való részesítését. A törvény megfogalmazása szerint az idők folyamán létrehozott történelmi források, bárki legyen annak létrehozója - állami szerv, intézmény, gazdasági, társadalmi, kulturális, katonai és vallási köz- vagy magán szervezet, valamint magánszemély - Románia Nemzeti Levéltári Fondját képezik. A Nemzeti Levéltári Fondhoz tartoznak a történeti jelentőségű dokumentumok, éspedig: a hivatalos, magán, diplomáciai és konzuláris iratok, emlékiratok, kéziratok, kiáltványok, felhívások, plakátok, tervrajzok, vázlatok, térképek, mozifilmek és egyéb hasonló tanúsítványok, pecsétnyomók, valamint fénykép-, videó-, hang- és informatikai felvételek. Megjegyzendő, hogy a történeti jelentőség megállapítása az iratlétrehozó feladata a Nemzeti Levéltár által megállapított kritériumok keretei között. Ezért az iratkezelésnél használt ügyiratcsomó mutatóknak (nomenclatorul arhivistic) tartalmazniuk kell a iratok megőrzésének határidejét is. Az állandó jelleggel őrzendő iratok képezik a történeti jelentőségűeket, a többi bizonyos idő után - mint történeti vagy gyakorlati jelentőség nélküli - kiselejtezendő. A dokumentumok kiválogatása is az iratlétrehozó feladata. A különválogatás a leltározás alkalmával történik, és a kiselejtezett iratok eltávolításával véglegesítődik. Történeti jelentőségű iratok a bizonyos régiséggel bírók is, például az Erdély területén 1920 előtt létrehozottak, tekintet nélkül tartalmukra. A törvény a Nemzeti Levéltári Fond kezelésével, felügyeletével és sajátos védelmével a Belügyminisztériumhoz tartozó Nemzeti Levéltárat (Arhivele Nationale) bízza meg. A Nemzeti Levéltár tulajdonképpen a volt Állami Levéltár, amelynek az ország területén működő kihelyezett szervei a megyei igazgatóságok (a volt Állami Levéltár megyei fióklevéltárai). 49