Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 1. szám - KILÁTÓ - Künstler Ferenc: A levéltárosok etikai kódexe: elfogadta a Nemzetközi Levéltári Tanács 1996. szeptember 6-án Pekingben tartott közgyűlése / 45–48. o.

mélyes előnyt. A levéltárosok ne gyűjtsenek eredeti dokumentumokat és maguk ne vegyenek részt dokumentumokkal való kereskedésben. A levéltárosok intézményük iratállományát felhasználhatják saját célú kutatásra és publikálásra, feltéve, ha ezt a munkát ugyanolyan feltételekkel végzik, mint azok, akik ugyanazt az iratállományt használják. A korlátozott kutathatósága levéltári anyagban végzett munkájuk során szerzett információkat nem hozhatják nyilvánosságra és nem használhatják fel. Egyéni kutatásaiknak és publikációs érdekeiknek nem szabad ütközniük azokkal a szakmai vagy igazgatási feladataikkal, amelyek munkaköri kötelességük. Ha intézményük iratállományából publikálnak, a levéltárosoknak nem szabad felhasználniuk a kutatók nem publikált eredményeit anélkül, hogy először ne figyelmeztetnék a kutatókat a tervezett felhasználásra. Bírálhatják vagy észrevételezhetik a szakterületükön tevékenykedők munkáját, ideértve azokat a munkákat is, amelyek az intézményük által őrzött forrásanyagon alapulnak. A levéltárosok azonban nem engedhetik meg, hogy szakmán kívülállók beleavatkozzanak a tevékenységükbe és kötelezettségeik végrehajtásába. 9. A levéltárosok törekedjenek rendszeres szakmai fejlődésre, folyamatosan frissítsék fel levéltári ismereteiket, kutatási eredményeiket és tapasztalataikat pedig osszák meg a többiekkel. A levéltárosok tegyenek erőfeszítéseket szakmai ismereteik és szakértelmük fejlesztésére, a szakmai ismeretek bővítésére, valamint arra, hogy a képzés vagy munkavégzés tekintetében nekik alárendeltek számára megfelelő feltételeket biztosítsanak feladataik ellátásához. 10. A levéltárosok a saját szakmájuk és más szakmák művelőivel való együttműködésük révén segítsék elő a világ dokumentum-örökségének megőrzését és használatát. A levéltárosok a szakmabeliekkel törekedjenek az együttműködés erősítésére és a konfliktusok elkerülésére, valamint a levéltári előírások és etikai szabályok betartásának ösztönzésével a nehézségek megoldására. A levéltárosok a rokon szakmák művelőivel a kölcsönös tisztelet és megértés alapján működjenek együtt. A Magyar Országos Levéltár főigazgató-helyettes III. munkakörébe pályázat útján - 1998. március 1-jei hatállyal öt évre Tóth Bélát nevezte ki. Tóth Béla 1940-ben Debrecenben született. Magyar-történelem szakos középiskolai tanárként végzett 1964-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Pályáját népművelőként kezdte, 1979-ben művelődéstörténetből doktorált. Oktatott a Kossuth Lajos Tudományegyetemen, majd 1982-ben Szentendrén a Megyei Könyvtár- és Művelődési Központ igazgatója lett. 1987-1992 között a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban dolgozott. 1992 óta a Magyar Országos Levéltár dolgozója. A levéltári munkához a '70-es évektől szoros szálakkal kötődik, több kisebb - elsősorban egyházi - levéltár-rendezési munkájában vett részt. Kutatási területe a XVIII-XIX. század művelődéstörténete. 48