Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 1. szám - DOKUMENTUM - Szűcs László–Vida István: A Marshall-terv és Magyarország / 32–44. o.

blokkok réme rendkívül nyomasztóan súlyosbítja a konferencia hangulatát. Éppen ezért - folytatta, bírálatát a nyugati hatalmak felé irányítva, - egyre nő azoknak a száma, akik arra gondolnak, hogy nem lett volna-e célszerűbb megvárni a novemberi négyes külügyminiszteri értekezletet, addig pedig megfelelő diplomáciai tárgyalásokkal előkészíteni a talajt egy olyan megoldás számára, amelyben a Szovjetunió és a kelet-európai államok is részt vettek volna." A párizsi konferencia gyors összehívását azért is elhibázottnak jelezte, mivel az amerikai segítségről közelebbi adatok még ekkor sem voltak ismeretesek - s annak jóváhagyása az amerikai szenátus részéről csak jóval későbbre volt várható. Beszámolójában mindazonáltal arra hívta fel a figyelmet, hogy a konferencia résztvevői a kialakult feszültség enyhítésére törekedtek. „Minden elhatározásuk arra irányul - írta -, hogy nyitva hagyják a kaput a kelet-európai nemzetek számára. Kimondották a konferencia végrehajtó bizottságában, minden pillanatban teljes joggal léphet be az újonnan jelentkezett, eredetileg meghívott állam képviselője."

25 Ezek bátor írások, bátor üzenetközvetítések voltak abban a helyzetben, amikor a pártok, a sajtó egyre inkább a Marshall-tervtől, a nyugati világtól való elhatárolódás útját járta. A szociáldemokrata sajtón kívül Dobi István volt az egyetlen politikus Magyarországon, aki a Minisztertanács döntése után a nyilvánosság előtt elismerte a Holnap című lapban, hogy „sokaknak az volt a felfogása, hogy az értekezletre el kell menni", „s közönségünk egy részét csalódás érte, mert nem elégítette ki a kormány határozata" .

26 Az már a kor politikai viszonyaira jellemző sajátosság, hogy a Holnap, egyébként a Kisgazdapárt lapja, nyilvánvalóan megfelelő figyelmeztetések után, kénytelen volt helyesbíteni a párt elnökét, a kormány államminiszterét, mondván, hogy a Marshall-tervvel kapcsolatos kijelentései nem hangzottak el.

27 Az ilyenszerű megnyilatkozások elhallgattatásához minden bizonnyal hozzájárult Visinszkij szovjet külügyminiszter-helyettes által a szovjet nagykövetségekhez intézett július 11-i körtávirata, amelyben megbízta a követeket, hogy a július 12-i párizsi értekezlettel kapcsolatban kövessék figyelemmel fogadó országuk kormányköreinek, pártjainak, közvéleményének és sajtójának reagálását a konferencia munkájára és határozatára s ezekről rendszeresen tájékoztassa a külügyminisztériumot. Kérte többek között, hogy különös figyelemmel kísérjék a kelet-európai országok elutasító döntésével kapcsolatos reagálásokat.

28 A bíráló megjegyzések mindezek nyomán elmaradtak. Magyarország is tovább haladt a szovjet típusú politikai-gazdasági berendezkedés útján. Fokozatosan beteljesült a magyar gazdasági szakemberek jóslata - hogy visszautaljunk az elöljáróban mondottakra -, miszerint jelentős külföldi segítség nélkül 35-40 év sem lesz elegendő a háború utáni gazdasági nehézségek leküzdésére. A Minisztertanács 1947. július 10-i jegyzőkönyvének a Marshall-tervben való részvétel kérdésével foglalkozó 1. napirendi pontja [Dinnyés] Miniszterelnök üdvözli a minisztertanács tagjait és a minisztertanács ülését megnyitja. Bejelenti, hogy napirend előtt a párizsi kongresszussal kapcsolatos döntést kívánja tárgyaltatni. Felkéri Mihályfi Ernőt, a külügyminisztérium vezetésével ideiglenesen megbízott tájékoztatásügyi minisztert, hogy erre vonatkozó előterjesztését tegye meg. 38