Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 1. szám - DOKUMENTUM - Szűcs László–Vida István: A Marshall-terv és Magyarország / 32–44. o.

tette a párizsi meghívás ügyét. A Kisgazdapárt részéről - az említetteken kívül Oltványi Imre, Bognár József és Pongrácz Aladár, a Kommunista Párt részéről Rákosi Mátyás, Gerő Ernő és Rajk László, a Szociáldemokrata Párt részéről Kéthly Anna, Marosán György és Buchinger Manó, míg a Parasztpárt részéről Veres Péter, Erdei Ferenc és Farkas Ferenc volt jelent.

20 Az ülés jegyzőkönyve sajnos nem maradt fenn. Az ott lezajlott vitára csak következtetni lehet. A kisgazdapárti képviselők nagyon gyorsan beadhatták a derekukat.

21 A július 10-én, közvetlenül a pártközi értekezlet után megtartott minisztertanácsi ülésen Rónai Sándor, Ortutay Gyula és Ries István nem voltjelen, illetve államtitkár képviselte a tárcájukat. Nem vett részt az ülésen Szakasits Árpád államminiszter sem

22 Az egyetlen jelenlévő szociáldemokrata miniszter, Bán Antal - mintha ott sem lett volna - nem szólalt meg. A vita egyfelől a kisgazdapárti Bárányos Károly földművelésügyi és Nyárádi Miklós pénzügyminiszter, másfelől Rákosi Mátyás államminiszter között zajlott, olyan módon, hogy Dinnyés Lajos kisgazdapárti miniszterelnök és Veres Péter parasztpárti építés- és közmunkaügyi miniszter a kommunista álláspontot támogatta. Mihályfi Ernő kisgazdapárti megbízott külügyminiszter csak a szovjet kormány július 5-i emlékiratának, valamint a pártközi értekezleten kialakított elutasító álláspontnak az ismertetésére szorítkozott. Az érvek felsorakoztatása helyett Rákosi valósággal letorkolta a két kisgazdapárti minisztert. Dinnyés miniszterelnök pedig a Marshall-segély elfogadására vonatkozó kisgazdapárti határozatot alapszabályellenesnek minősítette, jelezve, hogy azt nem tartja érvényesnek és magára nézve kötelezőnek. Végül nem járult hozzá a minisztertanács ahhoz sem, hogy Bedé londoni követ akár csak nem hivatalos formában is megfigyelője legyen a konferenciának. Az angol és a francia kormány meghívására adott válasz feltehetőleg a magyar politikai pártoknak a Marshall-tervvel kapcsolatos korábbi megnyilatkozásaira és a magyar közvélemény várakozására tekintettel feltűnően udvarias formában fogalmazódott meg. Figyelemre méltó az, hogy nem kapott helyet benne a szomszédos országok elutasító állásfoglalására való hivatkozás hiszen ekkor még nem volt teljesen biztos a csehszlovák delegáció kiutazása, Ausztria részvétele viszont már eldőlt -; másrészt nem került bele a válaszba a segély politikai feltételeinek elutasítására vonatkozó, többször hangoztatott álláspont sem. Ugyanakkor a válasz utolsó mondatával mintha egy kiskaput akartak volna hagyni a Párizsban megkezdődő tárgyalásokhoz való későbbi csatlakozás lehetőségének

23 Ezt a kiskaput elsősorban a Szociáldemokrata Párt igyekezett nyitogatni. „Nem hivatásunk - olvasható a Népszavának a kormány állásfoglalását követő napon megjelent vezércikkében - hogy döntéseket mindig és minden körülmények között védelmükbe vegyük s bírálatunkat elhallgassuk. Ebben a kérdésben is titkolózás nélkül valljuk meg, hogy megnyugvással fogadtunk volna olyan határozatot is, hogy a konferencián részt veszünk." A kormány elhatározását és az elhatározás indokait mégis megfelelőnek nyilvánította. „Tudomásul kell vennünk - mondta ezzel kapcsolatban -, hogy kis nemzet vagyunk, amely nem szól és nem szólhat bele a nagyhatalmak vitájába." Reményét fejezte ki azonban, hogy nincs messze az a korszak, „amikor a nagyhatalmak egymás kezét megtalálva, a béke biztosításának s a demokrácia megszilárdításának eszközeit érvényesítik. "

24 A párizsi értekezleten is a magyar sajtó képviseletében egyedül a Népszava munkatársa vett részt. Tudósításaiban az értekezlet nyomott hangulatáról, a felmerült nehézségekről, aggodalmakról adott számot. „Mindenki tudja - írta -, hogy Európa újjáépítése és a világbéke megalapozása elképzelhetetlen két részre szakadó Európával, és az egymással szembeforduló 37