Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 1. szám - DOKUMENTUM - Szűcs László–Vida István: A Marshall-terv és Magyarország / 32–44. o.

tett lépései (a nagybankok államosítása, a 3 éves terű bevezetése) kezdtek aggasztani, szintén a párizsi meghívás elfogadása felé hajlott. A párt képviselőcsoportja, amelyben a polgári jobboldalhoz és a paraszti centrumhoz tartozók voltak többségben, és egyre inkább szembekerült a baloldali Politikai Bizottsággal, 1947. július 4-e és 8-a között olyan határozatot hozott, hogy Magyarország képviseltesse magát Párizsban és küldje ki megbízottját. A kisgazdapárti határozat azonban nem került nyilvánosságra, s a párt nem volt abban a helyzetben, hogy álláspontját érvényesítse. Érdekes módon azonban a pártok nem érintették a kérdést, még interpelláció formájában sem a parlamentben, ahol pedig ebben az időben tárgyalták az új kormány programját, a hároméves tervet, a bankok államosítását és több más olyan kérdést, amely kapcsolatba hozható lett volna a külföldi kölcsönnel s a Marshall-tervben való részvétellel. Az angolok és a franciák Párizsba szóló meghívását követő napon, július 5-én azután Puskin szovjet követ átnyújtotta kormánya emlékiratát a június 27. és július 2. között tartott párizsi értekezlet tapasztalatairól és a szovjet állásfoglalás indokairól. Ez nem tartalmazott semmilyen tanácsot vagy közvetlen késztetést a július 12-ére összehívott újabb párizsi értekezletet illetően.

14 Ugyanezen a napon azonban az SzK(b)P Központi Bizottsága táviratban értesítette a Szovjetunió kelet-európai követeit, hogy a szovjet kormány nem fog részt venni a július 12-i értekezleten, jelezte, hogy egyes velük baráti viszonyban lévő országok valószínűleg szintén vissza fogják utasítani a meghívást. )r

Azt gondoljuk azonban - olvasható a táviratban - jobb lenne nem elhárítani a részvételt, hanem elküldeni a konferenciára a küldöttségeket azzal, hogy magán a konferencián mutassanak rá az angol-francia terv elfogadhatatlanságára, akadályozzák meg a terv egyhangú elfogadását, majd pedig hagyják el a konferenciát úgy, hogy minél több más országbeli küldött kövesse példájukat. Ezt a rejtjeles táviratot - fejeződött be az utasítás - csak a kommunista pártok vezetőinek küldjük azzal, hogy vezérelje őket a kormányzati döntéseik meghozatalakor."

15 Július 7-én kelt körtáviratában Molotov az SzK(b)P KB nevében már azt tanácsolta a kelet-európai országok kommunista vezetőinek, hogy egyelőre ne válaszoljanak a meghívásra, majd egy július 8-i újabb körtáviratban azt javasolta a kelet-európai vezetőknek, hogy utasítsák vissza a konferencián való részvételt, vagyis ne küldjenek delegációt a tanácskozásra. A visszautasítás indoklását minden ország saját belátására bízták.

16 A szovjet álláspont változásainak indítéka feltehetőleg az lehetett, hogy felmérték, mennyiben lesznek hajlandók egyes kelet-európai országok a július 5-i tanácsukat követni - s ennek a mérlegelésnek az eredménye számukra nem lehetett teljesen egyértelmű. Július 9-én még arról írtak egyes magyar lapok, hogy a kormány várja Bedé István londoni követ hazaérkezését, aki megfigyelőként részt vett a párizsi értekezleten és csak meghallgatása után döntenek, részt veszünk-e a Marshall-terv megbeszélésein.

17 Sőt olyan közlések is napvilágot láttak, miszerint a „koalíció valamennyi pártjának mértékadó tényezői magánbeszélgetések közben annak a véleményüknek adnak kifejezést, hogy Magyarország részt vesz a párizsi konferencián. Természetesen - tették hozzá - ezt mint magánvéleményt, de mint várható álláspontot közöljük."

18 Július 10-én a Polgári Demokrata Párt - amely nem vett részt a koalíciós kormányzásban, de jelentős értelmiségi körök véleményét képviselte - határozatban foglalt állást a párizsi értekezleten való részvétel mellett.

19 A magyar hivatalos válasz sorsát azonban a szovjet táviratok döntötték el. Július 10-én délelőtt Dinnyés Lajos miniszterelnök elnökletével rövid, 40-45percig tartó pártközi értekezlet foglalkozott a kérdéssel. Ezen Mihály fi Ernő ismer36