Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 4. szám - MÉRLEG - Galambos Sándor: Alapítványozás Nyíregyházán a dualizmus korában. Nyíregyháza, 1996 / 62–64. o.

JEGYZETEK 1 Győr. Várostörténeti tanulmányok. Szerk. Dávid Lajos [et al.] Győr. Győr Megyei Város Tanácsa, 1971. 603 p. 2 Tanulmányok Győr és vidéke történetéből. Szerk. Gecsényi Lajos Győr. Győr-Sopron Megye 1. sz. Levéltára, 1978. 161 p. 3 Szávay Gyula: Győr. Monográfia a város jelenkoráról a történelmi idők érintésével. Győr. Győr Szabad Királyi Város Törvényhatósága, 1896. 483 p. Polgár Tamás Galambos Sándor: Alapítványozás Nyíregyházán a dualizmus korában Kiadó: Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára. Nyíregyháza, 1996.172 p. A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár 1993-ban új kiadványsorozatot indított útnak. Ennek második köteteként jelent meg Galambos Sándor doktori disszertációja, amely a dualizmus kori Nyíregyháza alapítványozási gyakorlatát mutatja be. A szerző egy új, pontosabban: egy eleddig ritkán használt forráshoz - az alapítványokhoz - nyúlt. A kutatómunka kezdetén a korszak egyesületeit vizsgáló kutatókhoz hasonlóan Galambosnak is meg kellett határoznia vizsgálódásának körét, vagyis arra kényszerült, hogy magát az alapítvány fogalmát definiálja. A nyíregyházi levéltárosnak azonban nem volt könnyű dolga, hisz a fundáció fogalma nem egyszerűen történetileg, hanem különböző korszakoktól függően tartalmilag is változó kategória. Jóllehet társadalmi súlya okán már a dualizmus első felében megkísérelték az alapítványok törvényi szabályozását, ez a jogszabály nem született meg, s mindezzel együtt a jogalkotók a fogalmat sem definiálták. A könyv egyetemes és magyar jogtörténeti áttekintés segítségével mutatja be az „anyagi javakról való önkéntes lemondás, a javak mások számára történő átadása" múltját. Az athéni és a római példák bizonyítják, hogy már az ókorban is hoztak létre alapítványokat, amelyek ugyanakkor - a kellő garanciák hiányában - meglehetősen rövid életűek voltak. A középkor gondolkodásmódja - miután sajátságos módon sértették a keresztény vallást - nem kedvezett az alapítványok terjedésének. Ez a szemlélet azonban valamikor a XIV. század elejére megváltozott, s az a gyakorlat vált általánossá, hogy a kérdéses vagyont jogi személyre ruházták rá. A magyarországi alapítványozás története I. István koráig nyúlik vissza. A nagy király azzal tette az első alapítványokat, hogy az egyházak létesítésekor javakat adományozott nekik. Galambos az államalapítástól a dualista korszak végéig tekinti át ezen intézmény hazai jogi szabályozásának történetét. Habár e pár oldal - a tematikából adódóan - nem könnyű olvasmány, rendkívül hasznos tippeket ad az alapítványtörténeti kutatásokhoz. 62