Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 4. szám - KILÁTÓ - Szabó Csaba: Beszámoló a 69. német levéltári napokról: Münster, 1998. szeptember 29–október 2. / 52–56. o.

ják továbbképzésük érdekében. Ezek a tanfolyamok pénzbe kerülnek, de a fizetést legtöbbször az állam, illetve a levéltárak átvállalják. Az újszerű képzés lényegét az előadó a minden oldalról jól átjárható, nyitott, nagyon eró's gyakorlatot megkövetelő' egyetemi oktatásban látja. Magyarországról dr. Blazovich László, a Csongrád Megyei Levéltár igazgatója, szegedi egyetemi tanár mutatta be a magyar levéltáros képzést. A hallgatók megtudhatták, hogy Magyarországon a század harmincas éveitől az Országos Levéltár vállalta fel a levéltárosok képzését. A magyar történelmi sajátosságok miatt elengedhetetlen volt a latin és német nyelv ismerete. Az Országos Levéltár szoros együttműködésben a magyar tudományegyetemekkel kiváló történészeket és levéltárosokat képzett. Az előadó ismertette ezután a magyarországi levéltárosképzés rendszerét, szintjeit, majd bemutatta a szegedi József Attila Tudományegyetem és a Csongrád Megyei Levéltár közös programját is. A szegedi egyetemen ugyanis felállították a történelem segédtudományai tanszéket. Itt csak azok tanulhatnak, akik végeztek már, vagy éppen párhuzamosan végzik a történelem szakot. Alatin és német nyelvtudás alapkövetelmény. Aképzéshez a technikai és szakmai eszközöket az egyetem és a megyei levéltár nyújtja. Sajnos, az akkreditációs bizottság döntése már egy éve várat magára. Ez pedig elengedhetetlen ahhoz, hogy az egyetem hivatalos diplomát adjon ki. Dr. Wladislaw Stepniak, a Lengyel Állami Levéltárak főigazgatója a lengyelországi levéltárosképzést ismertette. Megtudhatták a hallgatók, hogy levéltárosokat csak a krakkói, varsói és boroszlói egyetemen képeznek. Számukra követelmény a német mellett egy másik idegen nyelv ismerete is, de a genealógiában, a címer- és pecséttanban ugyanúgy jártasságot szereznek, mint a történeti segédtudományok más ágaiban. Az egyetem elvégzése után okleveles levéltárosok és kiválóan képzett történészek lesznek. Más lengyel egyetemeken is van lehetőség a levéltárosképzésre, de csakis a Magister-Studium keretein belül, azaz a hallgatók a levéltárszakot mellékszakként választják a főszak, a történelem, illetve egyéb szakok (elsősorban a nyelvszakok) mellé. A lengyel levéltárosképzés úgy épül fel, hogy a „hivatalnok" világosan elválik a tudományos kollégától a levéltáros „szakmán" belül. Érdekes módon a magasabb megbecsülés hosszú időn keresztül a hivatalnokoknak járt ki, de a tudományos dolgozók megbecsülése is lassan növekedett az utóbbi időben. Ma már csak a tartalomban van különbség. Stepniak úr a képzés legfontosabb céljaként a minél több idegen nyelv, de elsődlegesen a német ismeretét nevezte meg. Példaként hozta fel, hogy a lengyel levéltárak állományának mintegy 60%-a német nyelvű dokumentum. Végezetülfelhívta a figyelmet arra, hogy Lengyelországnak, Csehországnak és Magyarországnak még az Európai Unióba való belépés előtt levéltári törvényeiket, rendszereiket át kell dolgozniuk az európai normáknak, igényeknek megfelelően. Dr. Angelika Menne-Haritz érdekes referátumban mutatta be a vezetése alatt működő Marburgi Levéltáros Iskolát.* Fő profiljuknak a program-management-et, a levéltári management-et tekintik, képzésük is ennek megfelelően elsődlegesen a már diplomás levéltárosok számára kínál továbbképzési lehetőségeket. Az iskola jelentős állami támogatással, évi 1 millió márkával, rendelkezik. Ez azonban csak az egyik bevételi forrásuk, ugyanis a bőséges tanfolyamkínálatért az iskola tanulói komoly összegeket fizetnek. A kurzusok általában 12 órásak és díjuk 350 márkánál kezdődik. A résztvevők száma korlátozott, csak 15 fővel indulnak az egyes tanfolyamok. A tanárok kivétel *Részletes programjaik lehívhatók az Interneten is a következő címen: http://www.archivschule.de További információk beszerezhetők Christa Kieselbachtól. Tel.: +0049 6421 286 762, illetve E-mail: kieselba@mailer.uni-marburg.de 54