Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 4. szám - Hetényi Tiborné: Az önkormányzati levéltárak finanszírozása az 1990-es években / 42–51. o.

ségek figyelembevételével - az elkészített számszaki terv és annak szöveges indokolása alapján történt. A tervegyeztető tárgyaláson volt lehetőség alkura, egészséges kompromisszum kialakítására. 3. A költségvetési koncepció kidolgozására a háromnegyedéves költségvetés leadásakor került sor, a keretszámok - több megbeszélést követően - december közepéig alakultak ki. A személyi kiadások a létszám növekedése miatt emelkedtek, ugyanakkor a dologi kiadások jelentős részét az intézmény bevétele biztosította. Az elmúlt öt évben ez a folyamat elérte a mélypontját, 1998-ban a dologi kiadásokra költségvetési támogatást nem kaptak. 4. A levéltár költségvetésének tervezése nem az ún. keretszámos elv, hanem a bázis szemléletű módszerrel történt. Ennek meghatározói: az éves költségvetési irányelvek; a költségvetési törvény önkormányzatot érintő részei; az egyéb tervezési paraméterek. A fenti meghatározók már eleve annyira behatárolták a költségvetést, hogy a részletes kidolgozás már csak formális lehetett. Az előző évi, szerkezeti változással módosított és némi automatizmussal - az inflációnak csak töredékére fedezetet biztosító - növelt összegen felül semmilyen többletet nem kapott az intézmény. Ilyen körülmények között a ténylegesen szükséges kiadásokat sem tudták megtervezni. A költségvetési tárgyaláson sikeres alkura minimális esetben volt lehetőség. A tetszetős szakmai feladatokat is csak 15-20%-ban támogatta az önkormányzat. 5. Az előzetes tájékozódáshoz a pénzügyi adatok keretszámok nélkül, a megadott szempontok szerint készültek, a végleges költségvetéshez keretszámokat kaptak. Változtatásra, alkura az utóbbi két évben nem volt lehetőség, sőt 1997-ben a tárgyalás után újabb 4%-kal csökkentették a bér és járulékainak végösszegét. Szakmai feladatokra az előirányzaton felül csak abban az esetben adtak pénzt, ha annak teljesítése országos eseményekhez kapcsolódott, vagy a Nemzeti Kulturális Alap terhére, pályázat útján kaptak támogatást. Az intézmény bevételi előirányzatát évek óta emelték, annak ellenére, hogy eseti jellege a fenntartó előtt is ismert volt. 6. A dologi kiadások tervezésénél önmérsékletre kérték az intézményeket, de keretszámokat nem határoztak meg. A költségvetési tárgyaláson 3%-os béralap-csökkentést írtak elő, a többi tételnél minden eredetileg beterjesztett tervszámot elfogadtak. 7. Az 1997. évi teljesítésre az intézmény 7% dologi automatizmust kapott. A problémáik megértésre találtak, de az önkormányzat - véleményük szerint már előre kidolgozta, hogy mennyit engedhet az intézménynek. A költségvetési tárgyaláson csak az előző években volt lehetőség alkura. Inkább a pályázati úton szerzett pénzekkel megvalósult feladatokat támogatták, de a fenntartó kiadványozási alapjára is lehetett pályázni. Összességében megállapítható, hogy a személyi kifizetésnél az alapilletményeket a Kjt. bértáblázata szerint tervezték meg. Volt olyan fenntartó, amely jogszabálysértő módon, a címpótlékok fedezetét nem biztosította az intézmény részére, mondván, hogy ez törvény szerint nem jár, csak adható, és a növekményre ő sem kapja meg a forrást a központi költségvetéstől. Ezt nem szabad hagyni, ha a dolgozó megkapta a pótlékot, az a továbbiakban alanyi jogon jár, tehát jogorvoslatért fordulhat a munkaügyi bírósághoz annak megvonása miatt. Több levéltárban kialakult az a gyakorlat, hogy az alapilletményre ráépített Kjt. szerinti béremelést, a 13. havi bért és a jubileumi jutalom összegét tekintették a bér alapelőirányzatának. Máshol a teljes személyi juttatás - rendszeres, nem rendszeres, külső személyi juttatás - összegére számították az automatizmust. Mivel ez az utóbbi több bérelemet tartalmaz, így az erre vetített 10% is kedvezőbb alternatívákat adhat. 45