Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 4. szám - Bán Péter: Az önkormányzati levéltárak kutatótermi és kutatóforgalmi adatai, 1993–1997 / 31–41. o.

Befejezésül nem adhatok lezárt összegzést. A felmérési kísérlet korlátozott eredménnyel járt, de azt hiszem, mégsem tekinthető' en bloc eredménytelennek. Ettől a véleménytől nem áll távol Somfai Balázsnak a kérdőív végén megfogalmazott javaslata: „Szükség lenne a kutatás szabályozható körülményeinek legalább ajánlott egységesítésére, különösen a kutatótermi szabályzat, a kutatási szabályzat, az űrlapok, a nyilvántartás, a nyári szünet s hasonlók tekintetében. Szükség volna a tapasztalatok kicserélésére, ha kell, módszertani képzésre is, beleértve a kutatókkal való bánás mikéntjét - főleg a még nevelhető (?) nemzedékek esetében". JEGYZETEK 1 Tervezetemet Á. Varga László és Somfai Balázs véleménye segített finomítani. 2 Az előadásban nem lehetett kitérni az egyes levéltárak közötti - néha számottevő eltérésekre, de ezeket minden intézmény, levéltári részleg maga is megállapíthatja, ha saját adatait összeveti az itt közölt összesítéssel. A vádorgyűlést rendező Fejér Megyei Levéltár egy, a miénknél több szempontot tartalmazó kimutatást bocsátott rendelkezésünkre, amelyet saját kutatói megismerése érdekében készített. A kutatók megoszlását ők még az alábbiak szerint is nyilvántartják: 1. lakóhely (megyebeli falvaktól a külföldi országokig), 2. kutatott település, 3. kutatás célja (doktori értekezéstől a puszta érdeklődésig), 4. „kutatás jellege" (helytörténet-honismeret, politikatörténet, gazdaságtörténet, művelődéstörténet, családtörténet). 3 Mivel nincs rá felhatalmazásom, a vándorgyűlésen és ezúttal sem közlöm a három levéltár nevét, s okoskodó elemzéssel sem próbálkozom. Annyit tehetek, hogy egyszerűen tényként hozzáteszem: a II. számmal jelzett kutatói összetétel eléréséhez nem szükséges felsőfokú történész képzés jelenléte. 4 Az adatközlés két különböző lehetséges alapja nem mindig hozott azonos eredményt; ez egyik volt az általam elkövetett statisztikai baklövések közül. A kutatott anyag terjedelmét sem viszonyítottuk az egyes iratcsoportok összterjedelméhez. A 19/1998. (V. 13.) MKM rendelettel létrehozott levéltári szakfelügyelet megkezdte tevékenységét. Hámori József a nemzeti kulturális örökség minisztere 1998. október 19-én a vezető szakfelügyelői teendők végzésével Lakos Jánost, a MOL főlevéltárosát, c. főigazgatót bízta meg, egyúttal megbízást adott a közlevéltárak és a nyilvános magánlevéltárak szakfelügyelői feladatainak ellátására is. A közlevéltárak szakfelügyelői lettek: Bán Péter, a Heves Megyei Levéltár igazgatója, Haraszti Viktor, a MOL főosztályvezető-helyettese, Horváth J. András, a BFL főlevéltárosa, Madarász Lajos, a Veszprém Megyei Levéltár igazgatója, Nyulásziné Straub Éva, a MOL főosztályvezetője, Petrikné Vámos Ida, a Történeti Hivatal főosztályvezetője, Radics Kálmán, a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár igazgatója, Sárközi János, a MOL főosztályvezetője, főtanácsos és Szabó Attila, a Pest Megyei Levéltár főlevéltárosa, főtanácsos. A nyilvános magánlevéltárak szakfelügyelői: Horváth Erzsébet, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltárának igazgatója, Kisasszondy Éva, a MOL főosztályvezetőhelyettese, főtanácsos és Lakatos Andor, a Kalocsa-Kecskemét Érseki és Főkáptalani Levéltár vezetője. A szakfelügyelet alakuló értekezletét Molnár József, a NKÖM Levéltári Osztályának vezetője és Gecsényi Lajos, a MOL főigazgatója, a Levéltári Kollégium elnöke részvételével - 1998. november 17-én tartották meg Budapesten, a MOL tanácstermében. 41