Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 4. szám - Bilkei Irén: A zalavári és a kapornaki konventek hiteleshelyi levéltárainak oklevélregesztái, 1526–1547: kutatási beszámoló / 25–30. o.

Irattípus. Pontosabban: iratfajta- és típus. Hiteleshelyi kiadványok esetén ezen adat közlésének jogtörténeti jelenetó'sége is lehet, ezenkívül a pontos definíció az egységes számítógépes nyilvántartás és kutatás miatt is szükséges. A regesztákban a típusok elnevezésénél a Borsa Iván által kialakított terminológiát használom.

13 A parancslevél és a jelentés ugyanazon irattípushoz tartozik, mert ugyanazon jogi eljárás két fázisáról van szó. Kivonat. A tulajdonképpeni regeszta az oklevélkibocsátó megnevezésével kezdődik. A mandátumok kibocsátói Habsburg Ferdinánd és Szapolyai János királyok, valamint nagybíráik. Míg előbbiek esetében nem szükséges teljes királyi címük részletezése, az utóbbiaknál igen. A két hiteleshelyi kiadóként okleveleikben pontosan megnevezi önmagát: a zalai Szent Adorján egyház, ül. a kapornaki Szent Üdvözítő egyház konventje. A regeszta szövege az oklevél gondolatmenetét követi. A formulás részeket is megkísérlem tömören visszaadni, mert ennek jogtörténeti jelentősége lehet. (A jogi intézkedések szerint elkülönülő irattípusok egységes megfogalmazása formuláriumok használatára utal, ez a kérdés a továbbiakban még vizsgálandó.) Az oklevelek egyrészt birtokjogi aktusról szólnak (adomány, adásvétel, csere, zálogügylet, osztály stb.), de más jogi eljárás is sokszor fordul elő (hatalmaskodás, végrendelet stb.). Ha az oklevélben a benne foglalt jogi intézkedés kapcsán a szokásjogra vagy törvényekre történik hivatkozás, ezt jelzem a regesztákban is. Általában megjegyzendő még, hogy a regesztában a lehetőségekhez képest mindent igyekszem magyarul visszaadni, hogy a kutatók szélesebb köre is használhassa. Amennyiben a pontosabb megértést szolgálja, idézek az eredeti latin szövegből. A tárgyalt korszakban egyébként kivétel nélkül latinul íródtak az oklevelek, csupán egy oklevél hátlapján van kb. 20 sornyi magyar nyelvű feljegyzés, ennek azonban nincs köze az oklevélben foglaltakhoz. Ha a latin szövegben magyar szavak fordulnak elő, azokat az adatlap „egyéb" rovatában feltüntetem. Az oklevélben előforduló tulajdonneveket a kialakult gyakorlatnak megfelelően a mai magyar helyesírás szerinti alakban írom, ha a tulajdonnévnek van ma ismert alakja. Mind a hely-, mind a személynevek esetén az oklevélen belüli első előfordulásakor zárójelben közlöm annak betűhív alakját. A köztörténetben ismert neveket a szokásos módon, az általánosan használt formájukban írom. A személynevek írásának egységesítéséhez Kázmér Miklós családnév szótárát használtam

14 és törekszem a mai helyesírás szerinti lehető legegyszerűbb formára. Megjegyzendő, hogy a nevek írása sokszor még egy oklevélen belül is teljesen következetlen. Az Ördög, Török, Kürtös és hasonlójellegű családnevek legalább 4-5 változatban olvashatók. P. Eördögh, Ewrdewgh, Therek, Thewrek, Kwrtes stb. A XVI. század közepén már teljesen megszokott a helységnévből a latin „de" elöljárószóval képzett nemesi előnév használata, ami kötőjellel kapcsolt -i képzős formában került felvételre. A latin keresztneveket minden esetben lefordítom. Ha az oklevél feltünteti a személy rangját, ezt a név előtt magyarul írom. (Magnificus: nagyságos, generosus: nemzetes, spectabilis: tekintetes, egregius: vitézlő, providus: jobbágy.) A név után következik az esetlegesen viselt tisztség megnevezése, ha szükséges, ez latinul is. Ha a helységneveknek van mai alakja, azt írom, zárójelben az oklevélben szereplő alakkal. Pl. Pacsa (Pacha). A ma már nem létező, vagy nem azonosítható helynevek - az elpusztult települések, a szőlőhegy és dűlőnevek betűhív formában kerülnek felvételre. Pl. Zwkegyepwzelew. Ha a helynév nem zalai, akkor a megyét is feltüntetem. 28