Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 4. szám - Bilkei Irén: A zalavári és a kapornaki konventek hiteleshelyi levéltárainak oklevélregesztái, 1526–1547: kutatási beszámoló / 25–30. o.

Az oklevél szövegében eredeti formájában szereplő dátumot magyarul írom, zárójelben a rövidített latin alakkal és a mai dátumfeloldással. A szöveg végére kerülnek gondolatjellel elválasztva azok a névsorok, amelyek szövegbe illesztése még nehézkesebbé tenné a kivonatot. Pl. a birtokbaiktatásoknál jelenlevők névsora. Újabb gondolatjel után következnek a szövegoldalon olvasható kancelláriai jegyzetek. Pl. a mandátumokon gyakori „de comissione domini regis", a hiteleshelyi kiadványokon gyakori „lecta per me" stb. Külzet. Az oklevél hátlapján levő feljegyzések hiteleshelyi iratok esetében a hiteleshely működéséhez adnak fontos adatokat. Ezen a helyen a címzésen kívül, a leggyakrabban az oklevélben foglalt jogi intézkedés alapján az irat típusára utal a kibocsájtó. A hiteleshelyi kiadványok külzetén többször olvashatók a notarius-ok íráspróbái is. Külső ismérvek. Itt következik az oklevél leírása. Anyaguk egy kivétellel papír, ezért ezt külön nem is tüntetem fel. (Nádasdy Tamás ügyében bocsátott ki a budai káptalan egy pergamenoklevelet 1538-ban.) Ha nem ép az oklevél jelenlegi állapota, utalok olvashatóságára. Függő pecsét nem fordult elő a mandatum-ok között sem, a szöveg alá nyomott és a zárópecsét is többnyire papírfelzetű volt. Itt említem meg, hogy a két konvent eredeti tiparium-ai nem maradtak fenn, lenyomataik ismertek. Ezek alapján készülhettek a ma is meglévő újkori pecsétnyomók. Eredeti jelzet. Mivel azonos provenienciájú, egy fondba tartozó oklevelekről van szó, a fondszámot (XII. 1.) külön nem tüntetem fel, csak az eredeti nyilvántartás számát. Pl. hh. Nr. 1650. A XVIII. századi mutatókötetek is ezek alapján készültek, keresni bennük ezek segítségével lehet. Egyéb. Ebbe az utolsó rovatba kerül minden eddig nem említett, ill. máshová nem sorolható információ. Itt utalok a mandátumokon esetlegesen meglévő jelentés-fogalmazványra, ami lehet néhány soros hevenyészett feljegyzés, de szabályos fogalmazvány is, mindkét esetben legtöbbször nehezen olvasható írással írva. Ezenkívül itt utalok a szövegben esetlegesen előforduló magyar szavakra is. Aregesztákat személy- és helynév-, valamint tárgymutató fogja kiegészíteni. A személynevek mai formában (zárójelben a betűhív alakkal) kerülnek felvételre magyar keresztnévvel, esetleges tisztségükkel. A nők nevét, ha ez a regesztából kiderült, leány- és asszonynevükön is mutatózom, utalással egymásra. Pl. Csáktornyai Ernuszt Jánosné lásd Gúti Ország Magdolna. Külön mutatózom a nemesi előnevet. Pl. Pölöskei Ördög lásd Ördög. A helynevek mai alakja mellett a régies alakot is feltüntetem. Pl. Lenti (Nemti). A tárgymutatóban szerepeltetni fogok minden olyan kifejezést, amely a közigazgatással, a társadalommal, az iparral, a kereskedelemmel, a mértékekkel és a pénzekkel, az egyházi élettel és a tárgyi kultúrával kapcsolatos, valamint a magyar szavakat. JEGYZETEK 1 F. Eckhart: Die glaubwürdigen Orte Ungarns im Mittelalter. MIÖG IX. Innsbruck, 1914. 2 Bilkei Irén: Hiteleshelyek Zalában (XIII-XVI. század). In: A Dunántúl településtörténete VII. Veszprém, 1989. 343-350. p. 3 Jelzete: A zalavári és kapornaki konvent hiteleshelyi levéltára. ZML XII. 1. 4 A munka és Országos Tudományos Kutatási Alap T 018 574, valamint a Nemzeti Kulturális Alap Levéltári Szakkollégiuma 053752-05/97. és 075322-02/98. számú pályázati támogatásával készül. 5 Bilkei Irén: Zala megye nemessége a Mohács utáni két évtizedben. Zalai Gyűjtemény 42., 1997. 21-60. p. 29