Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 4. szám - Bilkei Irén: A zalavári és a kapornaki konventek hiteleshelyi levéltárainak oklevélregesztái, 1526–1547: kutatási beszámoló / 25–30. o.

Munkám célja korrekt forráskiadványt adni, nemcsak a történelem és a történeti segédtudományok kutatói részére, hanem a szűkebb-tágabb környezetünk, Zala és a Nyugat-Dunántúl múltja iránt érdeklődő olvasók kezébe is. Ennek az okleveles anyagnak a közlésére a regeszták kínálkoztak. Történeti szakirodalmunk eddig szinte kizárólag a Mohács előtti oklevelekből tett közzé regesztákat.

8 A tapasztalatok szerint az 1526 utáni közvetlen időszak oklevelei semmiben nem különböznek a Mohács előttiektől, ezért regesztázásuknál is ugyanazt a módszert lehet követni.

9 A konventek levéltárából a korábbiakban az általam készített időrendi cédulamutató segítségével válogattam ki a regesztázandó oklevelet. Az 1526. évben kiadott összes oklevelet kiemelték a konventek levéltárából a Zala Megyei Levéltár Diplomatikai Gyűjteményébe, így a regesztázást egy 1527 februárjában kiadott oklevéllel kezdtem. A záró dátum megállapítását egyszerű praktikus szempont diktálta. Történeti szempontból korszakhatár 1575-ig, a hiteleshely működésének végéig egyszerűen nem húzható meg, s mivel a munka első fázisába kb. 20 év oklevélregesztái férnek bele, ezt a közlést az 1546. év végével zárom. Az 1527 és 1547 közötti két évtized oklevelei időben teljesen esetleges módon maradtak fenn. Pl. 1537-ből egyáltalán nincsen, 1543ból pedig 61 oklevél van a hiteleshelyi levéltárban. (Módszeresen hiányoznak az apátság saját ügyeiről szóló oklevelek, amik a XVIII. századi extractuskötet kiegészítésekor még megvoltak, de egy későbbi, ismeretlen időpontban végzett revízió során már jelölték hiányukat.) A regesztázást a levéltári munka rutinfeladataival kötöttem össze. Az anyagi lehetőségek függvényében a veszélyeztetett állapotú okleveleket folyamatosan restauráltatom, savmentes palliumokban és dobozokban kerülnek vissza végleges raktári helyükre. A regesztázáshoz adatlapot készítettem.

10 Ezek az adatlapok fognak szolgálni levéltári nyilvántartásként, míg a majdani publikációban a regeszták közlése a hasonló gyűjteményeknél alkalmazott módot fogja követni.

11 Borsa Iván szerint „a regeszta az oklevél tartalmának fogalmazásilag kerek egészet alkotó magyar nyelvű kivonata", aminek tartalmaznia kell az oklevélben foglalt jogi tény leírását, az oklevélben előforduló valamennyi tulajdonnevet, a megnevezett személyek társadalmi helyzetét jelölő kifejezéseket, valamint minden egyéb, pontosabban meg nem határozható, de érdeklődésre számot tartó kifejezést. Akivonat után le kell írni az oklevél külső ismérveit és megadni eredeti levéltári jelzetét.

12 Az adatlapra az alábbiak kerültek fel. Sorszám. Az általam adott sorszámok egyszerű időrendi sorrendben következnek. (A pontosan nem olvasható vagy hiányos dátumú okleveleket az adott éven belül utolsónak soroltam be.) A levéltári nyilvántartások régi iratok esetében az egyes szövegekig mennek le, ezért két különálló oklevélnek számít nemcsak a relatio és a benne szó szerint átírt mandátum, hanem a mandátum és a ráírt jelentésfogalmazvány is. Összetartozásukat (a-val jelölöm és az „egyéb" rovatban utalok rá. A keltezés ideje és helye. A dátum mai formáját zárójelben követi az eredeti keresztény ünnepek szerinti megjelölés értelem szerinti rövidítésekkel. A mandátumok kiadási dátuma az az időpont, amikor azt a kancellária kiállította. Afassio-k keltezése a bevallás időpontja, a relatio-ké pedig az az időpont, amikor a hatósági kiküldött jelentését a hiteleshely előtt megtette. (Arelatio-s oklevelekben néha három dátum is előfordul: a belefoglalt mandatum-é, a végrehajtás időppontjáé és az erről tett jelentésé.) Akiadás helye az illető oklevélből olvasható ki. A konventek saját kiadványai esetében Zalavár és Kapornak nevét szögletes zárójelbe tettem, mert ezek csak a konventek megnevezésében fordulnak elő. 27