Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 4. szám - Bilkei Irén: A zalavári és a kapornaki konventek hiteleshelyi levéltárainak oklevélregesztái, 1526–1547: kutatási beszámoló / 25–30. o.

névmutató kötet. (Ezeket egészítettem ki levéltári munkám során egy sorozat időrendi cédulamutatóval.) Adott tehát egy időben jól elkülöníthető, összetételében homogén iratanyag, aminek forrásértéke páratlan. A Mohács utáni évtizedek legnagyobb és legfontosabb forrásanyaga Zala és a Nyugat-Dunántúl történetére, amelyhez csak 1555-től csatlakozik párhuzamos forrásként Zala megye közgyűlési jegyzőkönyveinek sorozata. Az oklevelek alapján felvázolható a környék topográfiája, pontos adatok nyerhetők pl. a települések pusztulására, újjáépítésére, helynévváltoztatásokra. Hasonlóan fontos eredmények várhatók a XVI. századi köznemesi társadalom történetére, a köznemesi családok genealógiájára, családi és rokoni kapcsolataira, birtoklástörténetükre, anyagi helyzetükre, társadalmi mobilitásukra vonatkozóan is. Ezeken kívül számtalan adat várható a XVI. század anyagi és szellemi kultúrájára: ipar, kereskedelem, pénzügyek, mértékek, mezőgazdaság, művelődés, egyházi élet stb. témakörében. Valószínűleg új köztörténeti adatokkal is gazdagodni fog a kora-újkor kutatása. A konventek levéltárában a nyilvántartások szerint közel 250 darab Mohács előtti oklevél maradt fenn (ezek a Diplomatikai Gyűjteményben vannak), kb. 2600 darab 1527 és 1575 közötti oklevél, amelyekhez 4 protocollum kötet tartozik. Ezenkívül fennmaradt az újkori hiteleshelyi tevékenység iratanyaga, kb. 12 000 darab oklevél és a hozzájuk tartozó segédkönyvek. Jelen pályázati kutatás

4 során a Mohács utáni két évtized okleveleit dolgozom fel. Témaválasztásomat több tényező is indokolta. Egyrészt az adott korszak, a kettős királyválasztás, ül. a Mohács utáni évtizedek forrásanyaga nagyrészt feltáratlan és kiadatlan. A hiteleshelyi levéltárak pedig - mint a fentiekben már utaltam rá — páratlan forrásai a társadalom-, a település- és a jogtörténet különböző ágainak. A Nyugat-Dunántúl Mohács utáni évtizedeinek kutatása egyébként is elhanyagolt területe történeti kutatásainknak. Jóllehet saját korábbi kutatásaim is megerősítették azt a tényt, hogy a közvetlen Mohács utáni időkben az ország sorsát döntően befolyásoló események ugyan nem Zalában történtek, de éppen a hiteleshelyi oklevelekből nyerhetők a köztörténet számára is fontos adatok pl. Ferdinánd és Szapolyai pártharcáról, a törökjelenlét kezdeteiről vagy azokról a Zalában birtokos nemesekről, akik részesei voltak az ország sorsát alakító eseményeknek (Alsólendvai Bánffyak, Török Bálint, Nádasdy Tamás). Az oklevelek alapján vizsgálható kérdés a zalai birtokos nemesek familiárisi kapcsolatai és ennek befolyása a vármegyei közigazgatásra, a zalai hivatalvállaló nemesi famíliák kialakulása és stabilizálódása.

5 Az adott korszakban a török hódítás terjeszkedése miatt egyébként is felértékelődik a Dunántúlon a két zalai hiteleshely szerepe nemcsak a területi hatáskörnövekedés miatt. Arra is korábbi kutatásaim kapcsán utaltam már, hogy feltételezésem szerint - mivel Zalában a középkorban és a kora-újkorban nem volt nagyobb hatósugarú művelődési centrum - a szellemi életnek, ami a litteratus jellegű műveltséghez kapcsolódott, éppen a két hiteleshely volt a központja.

6 A hiteleshelyi oklevelek kutatása és kiadása rokonítható az éppen egy évtizede elindult vármegyei közgyűlési jegyzőkönyvek regesztázásával.

7 Mivel Zalában az első közgyűlési jegyzőkönyvi bejegyzések 1555-től indulnak, csak ettől az időtől vizsgálható párhuzamosan a két forrástípus, nagyrészt a közigazgatás történetéhez adatok szolgáltató jegyzőkönyvek és az inkább társadalomtörténeti forrásul szolgáló oklevelek. Munkámat mindezek mellett módszertani kísérletnek is szánom. Ismereteim szerint a szakirodalomban még senki sem kísérelte meg közzétenni egy hiteleshely teljes oklevélanyagának regesztáit, jóllehet forrásértékük a fentiekben elmondottak alapján több vonatkozásban is kiemelkedő. 26