Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 4. szám - Bilkei Irén: A zalavári és a kapornaki konventek hiteleshelyi levéltárainak oklevélregesztái, 1526–1547: kutatási beszámoló / 25–30. o.

BILKEI IRÉN A zalavári és a kapornaki konventek hiteleshelyi levéltárainak oklevélregesztái 1526-1547 (Kutatási beszámoló) A hiteleshelyek (lóca credibilia) olyan egyházi testületek (káptalanok és konventek) voltak a feudáliskori Magyarországon, amelyek egyrészt a felek megkeresésére, másrészt hatósági megbízásra (v. királyi utasításra) közhitelű okleveleket állítottak ki. A magyar jogélet és közigazgatás eme sajátos intézményrendszere a másutt korán elterjedt közjegyzők funkcióit látta el egészen 1874-ig.

1 A történeti Zalában több hiteleshely is működött a középkorban: a zalavári, kapornaki, tihanyi, csatári és almádi bencésrendi, a türjei premontrei és az újudvari keresztes konventek. Amikor 1351-ben Nagy Lajos törvénnyel szabályozta a hiteleshelyi tevékenységet, a kisebb konventeknek megtiltotta az oklevélkiadást. A zalai konventektói is visszavonták 1353-ban hiteles pecsétjüket, a zalavári és a kapornaki kivételével. E két utóbbi tevékenysége éppen ettől az időponttól válik fontossá. A két konvent a XIV. század közepétől a XVI. század közepéig folyamatosan működött, területi hatásköre - okleveleik tanúsága szerint - a történeti Zalán kívül Vas, Veszprém, Somogy, Tolna és Baranya megyékre terjedt ki. A török veszély miatt a két konvent hiteleshelyi működése visszaszorult, 1575ben gyakorlatilag megszűnt. Ekkor országgyűlési határozat rendelte el, hogy irataikat a vasvári káptalanhoz szállítsák át. Ez Zala megye sürgetésére 1583-ban történt meg, és a következő két évszázadban a Szombathelyen működő vasvári káptalan végezte a Nyugat-Dunántúlon a hiteleshelyi munkát 1757-ig, amikor a zalavári apátság Mária Teréziától visszakapta a hiteleshelyijogot és új pecsétet kapott. A bencések ekkor a közeli Zalaapátiba költöztek, és a hiteleshely itt működött egészen a XIX. század végéig.

2 Akaporna-ki apátság a török idők után sem működött többé, másfél évszázadig világi papok kezelték, majd a XIX. század második felében a jezsuiták uradalma lett. A hiteleshelyi működés során keletkezett okleveles anyag nagy része fennmaradt, ezt ma a Zala Megyei Levéltár őrzi.

3 A fond jelen állapotában a zalavári és a kapornaki konventek együtt kezelt iratait tartalmazza. Az oklevelek a hiteleshelyi kiadványok megszokott formáját mutatják: a királytól vagy más főméltóságtól érkezett parancslevelek (mandátum), az ezekre válaszoló jelentések (relatio), ül. a hiteleshely előtt különböző jogügyletekben tett bevallások (fassio). A levéltárat a XVIII. század folyamán Zalaapátiban rendezték, de olyan fasciculus-numerus rendszert alakítottak ki, amelyben nincs rendező elv, nem időrendi, nem iratfajták szerinti, teljesen esetleges. Ehhez készült egy extractus kötet, valamint egy birtokokat és birtokosokat felsoroló hely- és személy2 b