Levéltári Szemle, 48. (1998)
Levéltári Szemle, 48. (1998) 4. szám - Cseh Gergő Bendegúz: Adalékok a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság szervtörténetéhez / 16–24. o.
A találkozókon leggyakrabban, összesen harminchat alkalommal került napirendre a Fegyverszüneti Egyezmény 13. pontjának teljesítése, vagyis az Egyesült Nemzetek - elsősorban az USA és Nagy-Britannia - magyarországi jogainak és érdekeltségeinek a háború előtti állapotba való visszaállítása. Ez mindenekelőtt a New Jersey-i Standard Oil Company részesedését jelentette a Magyar Amerikai Olajipari Részvénytársaságban (MAORT), valamint a United Incandescent Lamp and Electric Company érdekeltségét a magyarországi TUNGSRAM-ban. Valamivel ritkábban, összesen harminckét alkalommal vitatták meg, vagy legalább tűzték napirendre a felek különböző nyugati - elsősorban angol és amerikai - állampolgárok beutazási kérelmeit Magyarországra. (Általában segélyszervezetek és politikai szervek képviselői, a missziókhoz tartozó szakértők, valamint üzletemberek, rokonlátogatók érdekében próbáltak eljárni a nyugati delegációk.) Sokszor volt szükség a beutazások engedélyeztetésének elvi kérdéseit is napirendre tűzni, hiszen ennek a folyamatnak a lassúsága és kiszámíthatatlansága a nyugati delegációk egyik fő sérelme volt. Mint azt az amerikai misszió szakértője, Frederick T. Merrill már idézett jelentésében megállapította, az 1946-os év első tíz hónapjában nem volt olyan ülése a SZEB-nek, melyen a beutazási engedélyek problémáját valamilyen formában fel ne kellett volna vetni. A magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság ülésein harmadik leggyakoribb napirendi pont az egyes missziók ellátásának, költségeinek kérdései, az elhelyezési és étkeztetési problémák voltak. Csakúgy, mint az előbbi kérdéskör, ez is minden második hivatalos vagy informális ülésen terítékre került (összesen huszonhét alkalommal). A Fegyverszüneti Egyezmény 11. pontja kötelezte Magyarországot a SZEB misszióinak pénzügyi ellátására, valamint ingyenes áruszállításra és különböző szolgáltatásokra, ezek szükséges mértékéről azonban bizottságon belül, de a SZEB és a magyar kormányszervek között is állandó vita folyt. Az üléseken így a nem kielégítőnek ítélt magyar szolgáltatások, vagy a magyar kormányszervek, illetve sajtótermékek polémiái szinte állandó témát teremtettek. Valamivel kevesebb alkalommal, összesen huszonhatszor vitatták meg a felek a különböző nyugati megszállási övezetekben, illetve nyugat-európai országokban maradt magyar állampolgárok hazatelepítésének problémáit. Leginkább a Németország amerikai megszállási övezetében maradt több mint kétszázezer magyar állampolgár sorsa okozott gondot az ottani katonai igazgatás számára, ezért a magyarországi SZEB-en működött delegációra nagy nyomás nehezedett a magyarok hazaszállításának engedélyeztetése érdekében. A bizottság szovjet és amerikai missziói közti viszony 1945 nyarán bekövetkezett kiéleződésének egyik sarkalatos kérdése volt az amerikaiak számára csak felesleges terhet jelentő magyar hadifoglyok és egyéb magyar állampolgárok hazaszállításának szovjet hátráltatása. (Németország amerikai megszállási övezetéből 1945 szeptemberében kezdődött meg a magyar hadifoglyok és menekültek hazaszállítása. Hozzávetőleg egy év múlva, 1946 őszén be is fejeződött a mintegy negyedmillió menekült magyar visszatelepítése.) Az ülések szintén visszatérő témája volt a magyarországi svábok kitelepítésének kérdése. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945 júniusában az egyéni felelősség alapján határozta meg az internálandó, illetve az összeköltöztetendő német nemzetiségű magyar állampolgárok körét. A nagyhatalmak potsdami értekezlete azonban határozottabban foglalt állást a „magyarországi német lakosságnak vagy egy részének" Németországba történő áttelepítése mellett. Erre a nyilatkozatra hivatkozva szólította fel Szviridovon, 21
