Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 4. szám - Cseh Gergő Bendegúz: Adalékok a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság szervtörténetéhez / 16–24. o.

jén - a jaltai deklaráció érvényesítésére törekedett, és idegenkedett a befolyási övezetek és a hatalmi egyensúly évszázados angol gyakorlatától. (A jaltai tárgyalások után Roosevelt elnök ugyan a kizárólagos szövetségek, egyoldalú akciók és a befolyási övezetek „félmegoldásai" helyett létrejött új világrendet üdvözölte, az Egyesült Államok tényleges politikája a Csendesóceán térségében vagy Nyugat-Európában azonban rendkívüli mértékben emlékeztetett a spheres of influence hagyományos gyakorlatára.

16

) Ezzel szemben a brit diplomaták a kialakult katonai helyzet kényszerű tudomásul vétele mellett a mind gyorsabb békeszerzó'dések és a Szovjetunióval való mind kevesebb konfliktus révén véltek megőrizni némi befolyást KözépEurópában. A korabeli külügyi források tanúsága szerint a Foreign Office legkésó'bb 1945 júliusában arra a következtetésre jutott, hogy a középeurópai vesztes államok helyzetét nem az ellenőrző bizottságok működésének demokratizálása vagy a megszálló szovjet katonai vezetés nyugati kontrollja fogja megfelelően rendezni. Ehelyett inkább a békeszerződések előkészületeinek felgyorsítását, és a - nyugati mércével egyáltalán nem reprezentatív - kormányok elismerését szorgalmazták. Ez vezetett volna reményeik szerint mielőbbi békekötéshez, a szerződések megkötése után pedig a szovjet csapatok visszavonásához. A brit katonák és diplomaták - párhuzamosan a világháború utáni Nagy-Britannia fő diplomáciai irányvonalával - kevésbé aktívan vettek részt a magyarországi SZEB működésében is, bár amerikai szövetségesük kezdeményezéseit általában támogatták. Mindez meglepő pontossággal tükröződik az ülések jegyzőkönyveiben is. Míg az amerikai fél rendre magyar belpolitikai eseményeket vagy. a bizottság egyenrangú működését érintő kérdéseket tűzetett napirendre, nem ritkán vállalta a konfrontációt, esetenként pedig a számonkérést a szovjet féllel szemben, addig az angol képviselők leginkább saját delegációjuk elhelyezésével, ellátásával, valamint brit állampolgárok és gazdasági érdekeltségek védelmével kapcsolatban mutattak aktivitást.

17 (Az alapszabály-módosítás fentebb említett ügye is oly módon rendeződött, hogy az amerikai Key tábornok eredménytelen próbálkozásai után a State Department - az amerikai misszióvezető véleménye ellenében - javasolta a téma befagyasztását. Edgcumbe tábornok, Nagy-Britannia képviselője ebben a kérdésben semleges állásponton maradt.) A SZEB hivatalos ülésein általában a misszióvezetők vettek részt - az amerikai William S. Key, illetve utódja George Hatton Weems, a brit Olivér P. Edgcumbe, valamint K E. Vorosilov, illetve helyettese V. P. Szviridov

18 -, őket pedig delegációjuk hat-tíz tagja kísérte. A nem hivatalos, de legmagasabb szintű találkozókon általában alacsonyabb létszámú küldöttségek tárgyaltak meg egy-egy fontosabb, egyedi esetet. A korábban említett ötvenöt magas szintű találkozón - melyre szinte kivétel nélkül a szovjet misszió székhelyén, a Bajza utcai épületben került sor összesen 361 napirendi pontot tárgyaltak meg a delegációk vezetői és a kíséretükben lévő magas rangú tisztek, illetve szakértők.

19 (Ennek az ismertetésnek a kereteit meghaladná, ha az egyes missziók törekvéseit vagy a tárgyalt kérdésekben elfoglalt álláspontját próbálnánk meg bemutatni. Célunk elsősorban az ülések általános jellemzése és a gyakorta napirendre vett témák számba vétele. Bár a bizottság hivatalos mandátuma a Fegyverszüneti Szerződés teljesítésének ellenőrzésére szólt, lényegében nem volt olyan területe az ország életének, melyet ezen címszó alatt meg ne lehetett volna vitatni. Ezért nem érdektelen megvizsgálni, hogy a felek mely témákat és milyen gyakorisággal vittek az ülés színe elé, s a Fegyverszüneti Egyezmény mely pontjainak teljesülésére fordítottak legtöbb figyelmet.) 20