Levéltári Szemle, 48. (1998)
Levéltári Szemle, 48. (1998) 4. szám - Cseh Gergő Bendegúz: Adalékok a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság szervtörténetéhez / 16–24. o.
A SZEB ülésein nem folyt egységes jegyzőkönyv-vezetés, minden delegáció saját maga számára készítette el a szó szerinti vagy tartalmi jegyzőkönyveket, melyek közül a jelenleg legkönnyebben hozzáférhető amerikai dokumentumokat használtuk fel ismertetésünkhöz. (A három fél által készített jegyzőkönyvek közül jelenleg az angol és az amerikai dokumentumok hozzáférhetők a londoni, illetve washingtoni állami levéltárakban. Az angolszász delegációk eltérő módon vezették jegyzőkönyveiket: az angol fél tömörebb, áttekinthetőbb tartalmi emlékeztetőivel szemben az amerikaiak terjedelmesebb szó szerinti jegyzőkönyvei pontosabban érzékeltetik az ülések hangulatát és a résztvevők egymás közti viszonyát.) A SZEB üléseinek hangulata, a résztvevők aktivitása és az általuk felvetett és képviselt kérdések jól tükrözik egyrészt a bizottságon belüli erőviszonyokat, az egyes delegációk politikai céljait, másrészt beszűrődtek az ülésekre a nagyhatalmi viszonyok változásai is. 1945 első felében - a Fegyverszüneti Egyezmény által meghatározott ún. első időszakban - a nyugati és a szovjet delegátusok ritkán találkoztak, üléseik szívélyesnek mondható, tapogatódzó, ismerkedő légkörben zajlottak. Ez egyfelől köszönhető volt annak, hogy a Fegyverszüneti Egyezmény az európai háború végeztéig deklarálta is a megszálló szovjet csapatok és a szovjet SZEB-misszió közvetlen magyarországi érdekeit és a nyugati szövetségesekénél sokkal erősebb jogosítványait. (Mint a korábban már idézett amerikai szakértő, Merrill megállapította, a fegyverszünet első időszakában nem volt érdemi konzultáció vagy együttműködés a bizottság elnöke és nyugati tagjai között.) Másfelől a magyarországi ellenőrző bizottság működésére is rányomta még bélyegét a szövetségesek által közösen viselt háború ténye. Az 1945 nyarán megkezdődött ún. második periódusban rendszeresebbé váltak az ülések, több napirendi pontot tárgyaltak meg a felek és érdemi politikai kérdések megvitatására is sor került. Egyrészt az alapszabály megváltoztatásának az ügye, másrészt a mind nyilvánvalóbb egyenlőtlen viszony a bizottságban, harmadrészt a szovjet hadsereg és a SZEB elnökének közvetlen és a szövetségesekkel nem egyeztetett beavatkozásai a magyar politikai életbe voltak azok a tényezők, melyek 1945 nyarától átformálták a SZEB-ülések lefolyását és hangvételét. Általánosságban elmondható, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britannia viszonya Magyarországhoz, a kelet-közép-európai szovjet behatoláshoz és a befolyási övezetek ismételt kialakulásához hozzávetőleges pontossággal megjelenik a magyarországi SZEB működésében is. (Sőt, a nyugati nagyhatalmak helyi missziói - mint az megtörtént Romániában és Bulgáriában is 14 - nem egyszer aktívabban léptek fel a szovjet behatolás ellenében a saját külügyminisztériumuk által javalltnál. 15 ) A hidegháború hajnalának rendkívül gazdag szakirodalma részleteiben is feltárta már az amerikai és a brit külpolitika eltérő közelítését a régióhoz, a befolyási övezetek gondolatához és az egyes kormányokhoz. Az itáliai, görögországi és lengyelországi közvetlenebb nyugati érdekek és elkötelezettségek természetszerűleg - a brit és amerikai szempontból egyébként is másodlagos fontosságú - régión belüli kisebb vesztes tengely-államok „leértékelődésével" jártak. A Foreign Office elsősorban görögországi, a State Department pedig olaszországi pozícióinak stabilizálására törekedett, ezt pedig hol nyíltan, hol burkoltan összekapcsolták a Szovjetunió kelet-közép-európai törekvéseivel. (Nem említve itt természetesen a mindkét fél számára lényeges nyugat-európai országok, valamint az Egyesült Államok számára kulcsfontosságú Japán helyzetét.) Mindez nem jelentette viszont azt, hogy az angolszász nagyhatalmak Magyarországhoz való viszonyában nem mutatkoztak - elsősorban taktikai jellegű - különbségek. Az alapvető eltérés abban állt, hogy az Egyesült Államok - legalább a nyilatkozatok szint19
