Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 4. szám - Cseh Gergő Bendegúz: Adalékok a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság szervtörténetéhez / 16–24. o.

egyáltalán nem kívánt egyenrangú félként részt venni a SZEB munkájában ezt csak a háborús cselekmények lezárultával kezdődő időszakra próbálták biztosítani -, ugyanakkor a kizárólagos szovjet tevékenykedéshez sem kívánta nevét adni. (A SZEB működésének első szakaszát értékelve F. T. Merrill, az amerikai misszió tagja egyenesen névleges amerikai részvételről beszélt.

5 Ennek a helyzetnek azonban ő két, az Egyesült Államokra nézve előnyös oldalát emelte ki. Egyrészt ebben a helyzetben a magyarok is tudatában voltak annak, hogy az ország jólétéért a felelősség nem a nyugatot terheli. Másrészt a szovjet fél egyoldalú tevékenysége precedenst teremthetett a Japánban felállítandó és amerikai vezetésű ellenőrző bizottság működéséhez.) Ebben a szellemben - tehát a kialakult egyenlőtlen helyzet tudomásulvételével és a formális egyenrangúság követelésével - készült el a magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság Alapszabályának amerikai tervezete

6 is 1945. január első napjaira, amely azonban a viták során több ponton is a Szovjetunió számára kedvező irányban módosult. Ez a tervezet az ülések összehívásával kapcsolatban még csak annyi előírást tartalmazott, hogy a bizottság a három fél részvételével rendszeres találkozókat fog tartani a megállapodás szerinti időközökben. A végleges Alapszabályból azután még ez a kevéssé konkrét megfogalmazás is kimaradt. Az Alapszabályban a Németországgal folytatott háború lezárásáig a szovjet fél csak azt a kötelezettséget vállalta, hogy a magyar kormányszerveknek adandó fontosabb, politikai természetű utasítások esetében tájékoztatja azokról nyugati kollégáit, az ún. második periódus - tehát a háború befejezésétől a Békeszerződés aláírásáig — kérdését pedig nyitva hagyta. Az ülések rendszeres összehívásának kötelezettségét csak az Alapszabály 1945 júliusában végrehajtott módosításakor vállalta a szovjet fél. Bár a Szövetséges Ellenőrző Bizottság 1945. március 26-ai találkozóján

7 arról született megállapodás, hogy az elnök havonta két alkalommal rendes, szükség esetén pedig rendkívüli üléseket fog összehívni, a testület második hivatalos találkozójára csak 1945 júniusában került sor. A Németország elleni háború végeztével s az említett „második periódus" kezdetével az amerikai fél kezdeményezte a SZEB működésének revízióját, a nyugati delegációk egyenlő jogainak érvényesítését. Mindez elsősorban az angol és amerikai delegációvezetők alelnöki státuszát, az összes bizottságban nyugati képviseletet, valamint az összes SZEB-döntésre vonatkozó előzetes egyetértési jog biztosítását jelentette volna.

8 Ezen kívül az amerikai fél kezdeményezése az ülések összehívását, illetve lebonyolítását is pontosabban szabályozta volna: a rendszeresen összehívott ülések napirendjére ezután bármely fél által javasolt témát fel kellett volna venni, háromoldalú egyetértés híján pedig csak a napirenden lévő kérdéseket lehetett volna megvitatni az adott ülésen. A romániai, bulgáriai és magyarországi Szövetséges Ellenőrző Bizottság tevékenységének revíziójára a potsdami konferencia nyomán került sor. Az 1945. július 17. és augusztus 2. között megrendezett nagyhatalmi konferencián a három fél megegyezett abban, hogy az említett országokban az ellenőrző bizottságok munkamódszerét az „alapul elfogadott indítvány alapján felülvizsgálja, figyelembe véve a három kormány érdekeit és felelősségét, amely a kormányok együttesen szabták meg a szóban forgó államok fegyverszüneti feltételeit".

9 Az „alapul elfogadott indítvány" formula homlokegyenest ellenkező értelmezésre adott módot a résztvevő feleknek. A szovjet fél a július 12-én a magyarországi SZEB-ben működő nyugati delegációknak eljuttatott jegyzékbe

10 foglalt és az alapszabályt érintő módosításokat olyan elhatározott kérdésként kezelte, melynek alapján a többi ellenőrző bizottság működésének revíziója megtörténhet. Ezzel szemben William S. Key és Olivér P. 17