Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 4. szám - Zábori László: Pest-Pilis-Solt Vármegye Tankerületi Iskolatanácsának működése, 1869–1876 / 3–15. o.

szorongtak".

55 Az iskolatanács üdvözölte a minisztériumnak azt a rendelkezését, amely arra utasította a tanfelügyelőket, hogy a 68-as törvény kívánalmainak meg nem felelő iskolákat írja össze, s intse meg.

56 Szász Károly tanfelügyelő szerint Pest megyében a felekezeti iskoláknak legalább a fele meg fogja kapni az első megintést. 0 még csak reményt sem látott arra, hogy a felekezetek áldozni fognak iskoláikra. „Iskolai állapotaink így, amint vannak, tarthatatlanok" - jelentette ki. A tanfelügyelő külön rendeletben hívta fel a községi iskolák figyelmét, hogy gondoskodjanak „világi" tankönyvek beszerzéséről, mert a felekezetek iskolái számára írt könyveket nem használhatják.

57 Szász Károly 1872 tavaszán, az iskolatanács előtt elmondott búcsúbeszédében azon kesergett, hogy a miniszter nem jár el elég szigorúan a felekezeti iskolák megbüntetése terén.

58 Pedig az országban az 1872-es évben 137 felekezeti iskola kapott megintést.

59 A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1873. február 22-én körlevelet bocsátott ki az egyházi hatóságokhoz, amelyben iskoláik fejlesztésére szólította fel őket. Igaz, egyúttal azt is leszögezte, hogy nem kívánja a felekezeti iskolákat községivé alakítani. Pest vármegye iskolatanácsa egyetértését fejezte ki a körlevélben foglaltakkal, ám általánosságban mégis radikálisabb fellépést kért a kormánytól a törvény előírásainak meg nem felelő egyházi iskolákkal szemben. De a testület rosszallását fejezte ki a minisztérium részéről az egyházi iskolák számára kilátásba helyezett államsegély miatt is.

60 1873 folyamán 27 felekezeti iskola elöljáróit figyelmeztette a tanfelügyelő a 68-as törvény előírásainak betartására.

61 Érdekes módon viszont Dömötör János tanfelügyelő az iskolatanács 1876. szeptember 4-i záróközgyűlésén kénytelen volt elismerni, hogy a felekezetek áldozatkészebbnek mutatkoznak iskolai ügyekben, mint a községek. S ami korábban elő nem fordulhatott: több egyházi iskolát a tanfelügyelő dicsérettel illetett.

62 Az iskolatanács számos alkalommal volt kénytelen foglalkozni az úgynevezett zugiskolák kérdésével. Ezek olyan magániskolák voltak, amelyek nem kértek a minisztériumtól engedélyt, vagy ha kértek is, s azt megkapták, nem tartották be a népiskolai törvény előírásait. 1871-ben 23 községben 27 magániskolát találunk. Ezek közül 14 a zsidó felekezet kezén volt.

63 Nagy részük törvényellenesen működött. Az 1875 szeptemberében hivatalba lépő új tanfelügyelő, Dömötör János a zugiskolák megszüntetését egyik legfontosabb feladatának tekintette. Ennek érdekében felkérte a Pest megyei zsidó hitközségek elöljáróit, hogy igyekezzenek a népiskolai törvény előírásait a fennhatóságuk alatt álló elemi tanintézményekben betartatni. Amennyiben pedig ez nem sikerülne, úgy a tanulóktól meg kell követelni, hogy valamely nyilvános iskola tanítói előtt tegyék le vizsgájukat.

64 Az iskolatanács a felnőttoktatás kérdésével is foglalkozott. A vallás- és közoktatásügyi miniszter egy 1871. szeptember 27-én kiadott rendeletében a tanfelügyelők kötelességévé tette, hogy igyekezzenek a községi és felekezeti hatóságokat a felnőttoktatás ügyének megnyerni.

65 Történtek erre nézve erőfeszítések, amelyek eredményeképpen 1872-ben 19 községben 1405 felnőtt részesült elemi oktatásban.

66 A 68-as népiskolai törvény világosan előírta, mely tárgyakat kell az elemi iskolákban tanítani. Am az előírásoknak korántsem tettek mindenütt eleget. Egyes községek elöljárói a valláson, az írás-olvasáson és a számoláson kívül a többi tárgy tanítását haszontalannak tartották.

67 Különösen elhanyagolták a testgyakorlást, amelynek persze az is oka volt, hogy legfeljebb az iskola udvara állt rendelkezésre erre a célra. 1871-ben csupán a nagykőrösi, kecskeméti, illetve az újpesti községi iskolában volt testgyakorló hely.

68 Dömötör János tanfelügyelő minden iskolát kötelezni kívánt „tornahelyek" kialakítására. 10