Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 3. szám - MÉRLEG - Márfi Attila: T. Mérey Klára: A pécsi dohánygyár története. Pécs, 1997 / 66–70. o.

háború utolsó szakaszában azonban ebben az iparágban is sorra jelentkeztek az elmélyülő válság jelei: a beszerzési és értékesítési gondok, a nyersanyaghiány és az egyre beszűkülő piac kísérőjelenségei voltak annak az inflációs folyamatnak, ami ezt az iparágat sem kímélte. A dohánygyár és alkalmazottainak helyzete tovább romlott a szerb megszállást követően. A teljesen elszigetelt városban a dohánygyár nyersanyagbeszerzési lehetőségei olyannyira beszűkültek, hogy először tömeges elbocsátásokra kényszerültek, végül a gyárat is be kellett zárniuk 1919 májusában. De a legsúlyosabb veszteséget az jelentette, mikor a megszálló szerbek az ország ekkor legmodernebben felszerelt dohánygyárát teljesen kifosztották, s csak a puszta falakat hagyták meg. „Az újraindítás nehézségei" c. hatodik fejezetben a szerző az országot ért súlyos politikai és gazdasági veszteségeket elemezve részletesen tárgyalja a dohánytermelés országos válságát s azokat a nehézségeket, amelyekkel a pécsi szakembereknek szembe kellett nézniük. Hiszen egy ideig még az is kétséges volt, hogy újraindul-e a termelés Pécsett. A szerző korabeli levéltári forrásokra támaszkodva részletezi azt a több éves küzdelmet és tárgyalássorozatot a kormány és a város vezetői részéről, aminek eredményeként 1923-ban ismét megindulhatott a dohánytermelés a felújított üzemben. Igaz, pár hónapos működést követően újra bezárták a gyárat, mert a súlyos nehézségekkel küszködő város nem tudta biztosítani a gyár alkalmazottainak a megfelelő infrastrukturális és szociális hátteret. Végülis újabb egyezkedéseket követően a Dohányjövedék tisztviselői engedtek álláspontjukból, s elfogadták a város és a gyár vezetésének érveit. Az ismét megindult gyári tevékenységről s az ezzel párhuzamosan megkezdődő technikai fejlesztésekről a hetedik fejezetben tájékozódhat az olvasó. A szerző részletesen beszámol a gyári vezetés beruházási törekvéseiről és ismerteti, kimerítő alapossággal, a megvásárolt technikai berendezések, gépsorok műszaki adatait is. „A magyar dohánygyártás általános helyzete az 1920-as évek közepén és a pécsi dohánygyár" címszó alatt a szerző számadatokkal, statisztikai kimutatásokkal érzékelteti az iparág és a pécsi gyárüzem általános helyzetét, külön alfejezeteket szentelve a gyárban foglalkoztatottak munkakörülményeinek vizsgálatához, a gyártási technológia fejlesztésének, valamint a dohánytermelésnek és értékesítésének bemutatásához. A kilencedik és tizedik fejezet összetetten vetíti elénk a gazdasági nehézségekkel küszködő vezetés ideiglenes intézkedéseit, a gyári kollektíva munkakörülményeit és bérhelyzetét, s az ezzel összefüggő szakszervezeti és bérharcokat. Ugyanakkor a lassú fejlődés néhány jellemző eredményeit is megismerhetjük. A világgazdasági válság újabb hullámvölgyet okozott a gyár fejlődésében, amit a szerző által összeállított termelési mutatók adatai is érzékeltetnek. Az egyre erősödő pártharcok mellett bepillantást nyerhetünk a gyár munkáskollektívájának összetartozását is jelentő közösségi szervezetek életébe: ezek közül a legjelentősebb a gyári dalárda volt, amelynek rendezvényei és hangversenyei új típusú értékrendszer meggyökerezését jelentette a dohánygyár dolgozóinak körében. A gazdasági válság utáni időszakot ismét egy külön fejezet ismerteti, amely a második világháború kitöréséig követi a pécsi dohánygyár - kétségkívül progresszív - időszakának fontosabb állomásait. Ellentmondásként jelentkezik viszont a gyári munkásság mindaddig megoldatlan vagy csak részben megoldott bérproblémáinak és szociális helyzetének állapota. A tizenkettedik fejezet már a világháborús évek gazdasági tendenciáinak először felfelé ívelő, majd a törvényszerűen csökkenő zuhanásait tárja elénk. Olyan összefüggésben, melyben képet kaphatunk a gépi felszereltség változásairól, a termelés 68