Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 3. szám - MÉRLEG - Márfi Attila: T. Mérey Klára: A pécsi dohánygyár története. Pécs, 1997 / 66–70. o.

növekedéseinek szakaszairól, az alkalmazottak életmódjáról s a pécsi dohánygyárnak a hazai dohánygyárak között betöltött szerepéről. A német megszállás alatti szociális és gazdasági intézkedésekről és a háború utolsó, legkritikusabb időszakáról külön alfejezetek tudósítanak. A tanulmánykötet legutolsó, tizenharmadik, s egyben legterjedelmesebb fejezete „A pécsi dohánygyár a második világháború után a dohányipar átszervezéséig" címszóval zárja az értekezést. Az összesen kilenc alfejezettel tagolt szerkezeti egységben a szerző bővebben ismerteti a dohánygyár hadiüzemi tevékenységét a szovjet vörös hadsereg megszállása alatti időszakban. Ekkor nem szerelték le az üzemet, viszont árukészletét alaposan kifosztották. A termelés azonban nem állhatott le, mivel el kellett látniuk termékeikkel az orosz katonákat. Ennek érdekében a nyersanyagszállításról is gondoskodtak a megszállók. Agyár csaknem egy évig dolgozott a vörös hadseregnek. Közben a gyár kollektívájának körében sorra alakultak meg az ún. demokratikus szervezetek, ennek ellenére bérhelyzetük egyre súlyosbodott. „Az újrakezdés időszaka" c. alfejezetben a szerző az 1945 nyarától ismét civil vezetés alatt álló gyári termelés politikai és gazdasági hátteréről ad részletes helyzetelemzést. Ehhez szorosan kapcsolódnak a Magyar Dohányjövedék Központi Igazgatósága által hozott intézkedések, melyek elsősorban a gyári dolgozók új foglalkoztatási beosztását és bizonyos szintű bérkorrekcióját is jelentették. Ugyanakkor a gyár gépsorai meglehetősen elavultak az idők folyamán, illetve a túlfeszített termelés következtében kellő karbantartásukról nem gondoskodtak. Nagyon érdekes az az összevetés, amelyben a szerző a pécsi dohánygyár 1942 és 1946-ban elért termelési mutatóit, foglalkoztatási adatait és a nyersanyagkészlet statisztikai számait veti egybe. Minden nehézség ellenére is 1946-ban a város 63 gyárában megtermelt termelési érték több mint 23%-át a dohánygyárban állították elő, ahol ekkor a pécsi ipari munkásság 10%-a dolgozott. Majd az 1947-től kezdődő, egészen 1949-ig tartó, központi átalakítást célzó intézkedéseket s azok gyakorlati megvalósulását ismerhetjük meg. T. Mérey Klára külön alfejezetet szentelt a gyári vezetés 1947-ben több dokumentumban is rögzített összetételének s feladatkörének részletes ismertetésére. Végül „A megtett út" címszó alatt az 1945-től 1949-ig terjedő időszak rövid mérlegét olvashatjuk, mintegy zárszóként. Az igényes kötet végén „Mellékletek" címszó alatt a pécsi dohánygyár 1908-ban elkészített építési tervdokumentációit, továbbá a gyárról és néhány műszaki berendezésről készült archív fényképfelvételeket tekinthetjük át. Az itt közzé tett dokumentációs anyag, valamint a tanulmányban közölt helyszínrajz és táblázatok jól egészítik ki és érzékletesebbé teszik a szintézist. A kiadványban terjedelmes angol nyelvű rezümé foglalja össze a pécsi dohánygyár itt ismertetett 37 esztendejének lényegesebb történéseit. A csaknem húsz oldalt kitevő, rendkívül alapos jegyzetapparátus azon túl, hogy segít eligazodni a tudományos mű olvasásakor, tanulmányozásakor, megmutatja azt a roppant terjedelmes és sokoldalú forrásanyagot, amelyet T. Mérey Klára felhasznált feltáró és elemző munkája során. Az értékes kiadvány tényanyagául a szerző főként a Baranya Megyei Levéltár, a Magyar Országos Levéltár és a Pécsi Dohánygyár Irattárának gyűjteményében őrzött sokrétű forrásokat (építési és műszaki tervdokumentációk, statisztikai összesítésekjelentések, ülés- és tárgyalási jegyzőkönyvek, kormányzati, igazgatási és gazdasági szervekkel tartott kapcsolatok forrásai stb.) dolgozta fel. Figyelemre méltó az az ún. bibliográfiai forrásegyüttes is (gazdaság- és helytörténeti monográfiák, tanulmányok, a helyi és az országos, illetve a szakirányú újságok közlései), amit meglátásom szerint érdemes lett volna külön is feltün69