Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 3. szám - MÉRLEG - Márfi Attila: T. Mérey Klára: A pécsi dohánygyár története. Pécs, 1997 / 66–70. o.

T. Mérey Klára: A pécsi dohánygyár története Kiadó: A JPTE TK Kiadói Irodája. Pécs, 1997. 176 p. + 16 p. melléklet. Több éves alapos kutatás és feltárómunka eredményeként jelent meg 1997ben a JPTE TK Kiadói Irodája gondozásában T. Mérey Klára: A pécsi dohánygyár története c. értékes kötete. Az MTA Regionális Kutatások Központja Dunántúli Tudományos Intézete megbízásából elkezdett kutatómunka eredményeként már 1993-ban elkészült a szerző a szintézissel, melynek kiadását a BAT Pécsi Dohánygyár is támogatta. A gyártörténeti kötet elkészültével szinte egyidőben, e témakörhöz tartozó tanulmányok is megjelentek a szerző tollából (A pécsi dohánygyár dolgozói 1912-1948., Történelmi Szemle 1997., A pécsi dohánygyár dolgozói 1912-1920., Baranya 1997.). így szinte teljesnek mondható T Mérey Klára a helyi dohánygyárral összefüggő történeti elemzéseinek köre. S ezek a publikációk, noha egy bizonyos termelési egység, illetve üzemág történetét elemzik, óhatatlanul is felölelik a város és a szélesebb körű régiók történelmi eseményeit is. Városunk történetében a gazdasági élet bizonyos szintű fejlődését a 19. század derekától a szőlő- és bortermelés, a kereskedelem és a kézművesipar sokrétűsége jellemezte. Országos viszonylatban is korán indult meg Pécsett a manufaktúraipar, melynek úttörő képviselői a Limberger-féle cukorgyár (1844) és az ún. Madarász-féle vasgyár (1845) voltak. A század derekától pedig újabb vállalkozások jelezték az iparosodás felélénkülését: az Első Pécsi Mész- és Téglagyár (1850), egy év elteltével Zsolnay Imre fazekas manufaktúrája, a Hirschfeld- és a Scholz-féle sörfőzdék (1853), 1858-ban a Weidingerféle gőzmalom, a Littke testvérek pezsgőgyára 1859-ben, a Hamerli Kesztyűgyár 1861-ben, hogy csak néhányukat említsük. De jelentős befolyással bírt a város gazdasági és társadalmi életében a DGT által 1853-ban megkezdett s folyamatosan terjeszkedő mélyszinti művelési kőszénbányászat is, valamint a pár esztendő elmúltával (1857) átadott vasútvonal, mely Mohácsot kötötte össze a megyeszékhellyel. A dualizmust követően a kereskedelmi útvonalak hálózata, a pénzintézetek struktúrája és az ipari termelés is bővült, illetve nagyarányú fejlődés bontakozhatott ki. Az ebben a korszakban tapasztalható gazdasági struktúra fejlődési ívét s a város történetében kiemelt jelentőségű ipari vállalkozások történetét a korábbi évtizedekben számos monográfia és résztanulmány feldolgozta már. A szerző számára tehát adott volt egy bizonyos szintű gazdasági szerkezet fejlettségéről felvázolt kép és a gyár-, üzemtörténeti kötetek olyan sorozata, melyek történeti közlései, módszertana és végkövetkeztetései segíthették elemző munkájában. S ugyanakkor, elvileg meg is nehezíthették volna, ha nem szakít a rendszerváltást megelőző korszak ideológiai, osztályharcos elméletét is tükröző sémákkal, melyek szinte törvényszerű velejárói voltak ezeknek - az 66