Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 3. szám - MÉRLEG - Pritz Pál: Anton Czettler: Pál Graf Teleki und die Aussenpolitik Ungarns 1939–1941. München, 1996 / 60–65. o.

súlyozni. Am a paktum aláírását csupán „egyoldalú tengelybarát" intézkedésnek beállítani, és nem látni meg, hogy a bécsi döntés elfogadásának egyik végzetes következményéről van szó, bizony ez olyan súlyos hiba, amely szükségszerűen von maga után újabb és újbb téves megállapításokat. Ennek jegyében azt olvashatjuk, hogy a paktumhoz történt csatlakozást a magyar-jugoszláv örökbarátsági szerződéssel kellett kiegyenlíteni. (258) Ez a beállítás az egyébként valóban lényeges magyar diplomáciai lépés súlyát valótlanul felértékeli. Ismert tény, hogy a belgrádi lépéssel a Teleki-kormány a németekkel szembeni mozgásteret növelte (ezt a szerző helyesen ábrázolja), ám legalább ennyire fontos lett volna annak számbavétele is, hogy az örökbarátsági szerződés objektíve ezzel együtt is belesimult a berlini érdekrendszerbe, mert Hitler - átmenetileg - ekképpen is közelebb tudta a délszláv államot hozni birodalmához. Amikor ennek kapcsán Czettler Antal arról ír, hogy Csáky István külügyminiszter is ezzel a lépéssel ablakot akart nyitni London irányában, akkor ezzel az apró kötőszóval maga gyengíti a történetírásban elterejdt Csáky-képet egyébként helyesen korrigáló törekvését. Ti. azt, hogy valójában Csáky olyan politikus volt, akinek természetesen nem a német érdekek nyakló nélküli kiszolgálása, hanem a magyar érdekek védelmezése volt a legfőbb törekvése. (40-41) Más dolog, hogy ezt a törekvését téves úton, a német igényekhez való látványos igazodással vélte elérni. 1997-ben Czettler Antal Budapesten a Magvető Kiadó gondozásában „Teleki Pál és a magyar külpolitika 1939-1941" címmel megjelentette az ismertetett munkát magyarul. A két kiadás egybevetése azonban arról tanúskodik, hogy a szövegen nagyon is lényeges pontokon változtatásokat eszközölt. Ezek a munkának egyértelműen javára váltak. A második bécsi döntés értékelése most így hangzik: „Diplomácia sikerként könyvelhetjük el Észak-Erdély visszaszerzését 1940 nyarán, ha e siker a későbbi háborús események miatt nem is bizonyult tartósnak. Telekinek sikerült az eleinte minden Romániával szembeni magyar revíziós törekvést ellenző Német Birodalom ellenállását leküzdeni, és egy Magyarország számára viszonylag kedvező döntőbírósági határozatot elérnie. De a második bécsi döntés jelzi egyébként a Teleki által meghatározott magyar külpolitika korlátait is. A döntőbírósági határozat napján kényszerítette rá a német birodalmi kormány a magyar kormányra az úgynevezett bécsi jegyzőkönyv aláírását, amelyik törvényes kereteket biztosított a magyar szemszögből nézve államellenes tevékenységet folytató német népi szövetség, a Volksbund működésének. Teleki ez alkalommal került először majdnem életveszélyes lelki depresszióba." (342) A magyar szövegből már hiányzik a háromhatalmi szerződéshez történt magyar csatlakozás esetleges elkerülhetőségére tett megállapítás. Az ismertetett könyv nem csupán az 1939-1941 közötti eseményeket rekonstruálja, hanem vázolja a Teleki-kép háború utáni alakulását is. Lényegében helyesen mutat rá az ötvenes évek Horthy-korszak ábrázolásának egyoldalúságára, majd a Kádár-korszak történetírásának differenciálódására. (Itt csupán azt említjük meg, hogy Pamlényi Ervint aligha helyes Andics Erzsébettel együtt, mint a dogmatizmus exponensét emlegetni. (254) A Pamlényi által szerkesztett Századok évfolyamai, de Pamlényi Ervin szaktudományos és publicisztikai munkássága is jelzi, hogy az ő intellektusa nem szorítható be ebbe a keretbe.) Ránki György és Juhász Gyula felemlítése abban az értelemben, hogy ők képesek voltak az ideológiai elvárások ellenére másfajta interpretációt nyújtani, természetesen helyes, és ezt annál is inkább alá kell húzni, mert jelzi, hogy Czettler Antal a Juhász Gyulával folytatott polémiája ellenére is látja monográfus elődje historiográfiai jelentőségét (Uo.) Itt érde62