Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 3. szám - MÉRLEG - Pritz Pál: Anton Czettler: Pál Graf Teleki und die Aussenpolitik Ungarns 1939–1941. München, 1996 / 60–65. o.

Anton Czettler: Pál Gráf Teleki und die Aussenpolitik Ungarns 1939-1941 Studia Hungarica 43. München, 1996. 276. p. A nyolcvanas évek második felében a Horthy-korszak fontossága a magyar történetpolitikai gondolkodásban leértékelődni látszott, hogy azután a rendszerváltás környékén és nyomán ezt az érdektelenséget ismét a korszak kérdései iránt felpezsdülő' érdeklődés jellemezze. Ezért nagyon is érthető, hogy Czettler Antal újabb munkájában olyan időszak monografikus feldolgozására vállalkozott, amelyen a második világháborús magyar sorstragédia vészterhes esztendei nyugosznak. Ennek az alig több mint két esztendőnek az elbeszélése bőséggel szembesíti a történészt nagyfontosságú dilemákkal. Olyan kérdésekkel, amelyekre választ keresve állást kell foglalni a korszak és benne a regnáló magyar politikai rendszerjellegéről, Trianon örökségéről, az ország geopolitikai meghatározottságának mértékéről, a magyar külpolitikát irányító politikai elit felelősségéről, a nagyhatalmak, illetve a szomszédos országok politikai szerepéről stb. A kezünkben lévő munka arról tanúskodik, hogy a szerző széles szakirodalmi bázison, a rendelkezésre álló magyar és német gazdag forrásanyag kiaknázásával ábrázolja a Teleki-kormány külpolitikáját. Mivel a témát Juhász Gyula már a hatvanas évek elején feldolgozta (ennek eredményeként látott napvilágot 1964-en A Teleki-kormány külpolitikája c. monográfiája), ezért Czettler Antal munkájának megírását értelemszerűen a Juhász-mű bírálatával kellett indokolni. Czettler Antal igen tapintatosan vitatkozik az időközben, 1993-ban elhunyt, tehát válaszolni már nem tudó korábbi monográfussal. Ezt a beállítódást elismerően regisztrálva is azt kell mondanunk, hogy a tudománytörténetben saját halálunk nem jelenthet felmentést, írásainknak, az azokban megfogalmazott érveknek elporladó éveinktől függetlennek kell lenniük. A tudományos kritikának csak ez lehet a mércéje. Ha így közelítjük meg a kérdést, akkor az kell mondanunk, hogy Juhász Gyula 1964-es munkája félreismerhetetlenül magán viseli keletkezésének körülményeit. Azt az időszakot tükrözi, amikor a magyar marxista (felfogásunk szerint: többnyire csupán annak mondott, tehát nemegyszer inkább vulgármarxista) történetírás a magyar külpolitika egész második világháborús csődjéért a korabeli politikai elitet, a követett revíziós politikát tette felelőssé. Juhász munkája azonban jóval több ennél: az ő tehetségét az mutatja, hogy mindezen tehertételével, több megállapításának egyoldalúságával együtt is nagyon sok mindent máig hiteles érvénnyel mondott el ennek a két esztendőnek a külpolitikájáról, nemzetközi kapcsolatrendszeréről, a vállalt döntések szükségszerű következményeiről. Röviden szólva: Juhász munkája alapján lényegében meg lehet érteni, hogy miért jutott a korabeli magyar külpolitika az ország második világháborús totális vereségéhez. 60