Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Balogh Béla: Az Orczy család levéltárának nagybányai töredéke / 52–54. o.

Az Orczy család levéltárának nagybányai töredéke Nagybánya, a Román Országos Levéltár Máramaros Megyei Igazgatóságának fondjai között különös helye és jelentősége van egy közel öt és fél folyóméternyi anyagnak, amely az Orczy család levéltárának

1 töredékét képezi. Petrovay Györgynek 1887-ben közölt családtörténeti tanulmánya

2 szerint a család a Somogy megyei Orci nevű településéről ered és a XVI—XVII. században Arczy, Arczell és Orczill alakban fordul eló'. 1699-ben Orczy István (1669-1749) mint az egri püspök bizalmi embere, Heves megyébe került és rövidesen a püspöki uradalom gondnokává vált. A család Heves megyébe szakadt ágának gyors meggazdagodása és társadalmi felemelkedése vele indult meg. Orczy István a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc éveiben a kurucok oldalán állt, de később a császárpártiak táborába került, és jelentős érdemei voltak az egri vár és Heves megye Habsburg-párti meghódolásában. Az elkövetkező években tevékenysége sokirányú volt: egy ideig Heves megye alispánja, majd mint a neoaquisita bizottságok tagja vagy vezetője, az egykori kurucvezéréktől elkobzott birtokok összeírásában, felértékelésében és újraértékesítésében vett részt, 1735-ben pedig a Pero vezette délvidéki parasztfelkelés leverésében szerzett érdemeket. Szolgálatai elismeréseként a család 1731-ben bárói rangot nyert. Orczy István 1749-ben bekövetkezett haláláig több megyére is kiterjedő birtokokat, illetve birtokrészeket szerzett, és ezeket fia, unokái és részben dédunokái is tovább gyarapították. Egyetlen fia, Orczy Lőrinc (1718-1789) előbb katonai pályán a huszár-generális fokozatig jutott el, később a civil életben Borsod vármegye főispánja

3 lett, és több fontos folyószabályozás császári-királyi biztosaként öregbítette a család hírnevét. Az utókor azonban a magyar irodalomban jelentős szerepet játszó „testőr-költők" egyik jeles képviselőjét és az irodalmi élet korai mecénását tiszteli személyében. Lőrinc nagyobbik fia, Orczy József (1746-1804) előbb mint a görög-keleti egyház karlócai szinódusának császári megbízottja, utóbb a Nógrádot Galíciával összekötő útépítés királyi biztosa, Heves megye kamarai gondnoka, a Hajdú-körzet árvízmegelőzési biztosa, 1790-től 1792-ig Békés, utóbb 17921798 között Zemplén megye főispánja volt. Kisebbik testvére, Orczy László (1750-1807) egy időben Abaúj vármegye főispánja volt. A két fiú rég felnőtt már, amikor a család Arad és Temesvár között vásárolt újabb birtokot és a középkori Cocata helyén megalapította a családról elnevezett Orczifalvát (németül Orczydorf, románul Ortisoara). Ennek kiépítése azonban a bárói címet szerzett István dédunokájának, II. Orczy Lőrincnek (1784-1847) a nevéhez fűződik, aki huzamos ideig Arad vármegye főispánja volt. Gazdag levéltári anyag halmozódott fel e sokirányú politikai és társadalmi tevékenység nyomán. A család levéltárának gerincét a birtokszerzéssel és bir52