Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 3. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Balogh Béla: Az Orczy család levéltárának nagybányai töredéke / 52–54. o.

tokgazdálkodással összefüggő okiratok képezték. Ez utóbbi csoportot egészítették ki azok a régi birtoklevelek is, amelyeket az Orczy család által megszerzett javak korábbi tulajdonosai őriztek egykoron. A levéltári anyagot 1840 előtt rendezhették először. A most Nagybányán lévő okmányok levéltári jelzetei alapján úgy tűnik, hogy a rendezés során a birtokjoggal és birtokgazdálkodással összefüggő okleveles anyagot, majd az önálló birtokokra vagy birtokrészekre vonatkozó okmányokat helységenként csoportosították. Minden önálló iratcsomag egy betű- és számkombinációból álló levéltári jelzetet nyert. A jelzet betűi általában a birtok vagy birtokrész megnevezésének rövidítéséből állottak, míg a mellettük látható arabszámok az adott alegységen belüli sorrendet jelölték. A nagybányai töredékben terjedelemre legtöbb okmányt az „Ad" (Abád), „Dbő" (a Grassalkovits családtól bérelt Debrő), „Pdi" (Peder vagy Pederi), „Oi" ( a Somogy megyei Orci helység), valamint a „DIL" jelzetű fasciculusok tartalmazzák. Ez utóbbiak az Orczy József által, főként ipari jellegű vállalkozásai pénzellátása céljából felvett kölcsönökre és ezek törlesztésére vonatkoznak. Az ezektől részben elkülönülő, főként Orczy István, fia Lőrinc és ennek elsőszülött fia, József politikai és társadalmi tevékenységével összefüggő levéltári részt lényegében az előbbiekben már felvázolt módon rendezték. Mennyiségi szempontból ezek közül az „ACZ" (Acta comitatui Zempléniensis), „ACBO" (Acta comitatui Borsodiensis), „ACHE" (Acta comitatui Hevesiensis), és „ACBE" (Acta comitatui Békésiensis) jelzetűek a leggazdagabbak. A levéltártöredék az 1880-as évek közepéig még az egységes Orczy családi levéltár szerves részét képezte, és Petrovay György családtörténeti munkájának elkészülte előtt még így találta az anyagot. Ebből válogatta aztán ki azokat a részegységeket, amelyek, megítélése szerint, munkájának elkészültéhez szükségeseknek vélt. A kiválogatott töredék akkor került Máramarosszigetre, ahol legkésőbb 1900 és 1910 között, amikor Petrovay Máramaros megye levéltárnoka volt, az Orczy anyagot is a megyei levéltárba szállították. Ezzel egyidőben több Szabolcs megyei, főként köznemesi család levéltártöredéke is ide került. Az 1948 és 1957 közötti periódusban ezek a megyei levéltár állagaival keveredtek össze, majd 1975 után, az Állami Levéltár máramarosszigeti alegységének felszámolása során ez az összekeveredett anyag Nagybányára került. Az anyag rendezése és leltározása 1980-ra készült el. Akimondottan Orczy anyagot szinte teljes egészében sikerült elkülöníteni. Kivételt képez egy 1737. január 8-án III. Károly király (VI. császár) által kibocsátott oklevél, melyben az 1727 és 1735 között Orczy István által vásárolt abádi, tomaji, bánhalmi, filemesi és porcsváraljai birtokok, illetve puszták feletti tulajdonjogot ismerik el. Ezen okirat évtizedekkel ezelőtt Máramaros vármegye levéltárának „kiváltságlevelek" elnevezésű állagába lett besorolva.

4 Részben hasonló sorsa lett egy néhány, a hajdani Nyáry család tulajdonát képező birtokot érintő eredeti és átírásban fennmaradt adománylevélnek is. Ez utóbbiakat a „Máramarostól idegen családok levéltár-gyűjteménye" alkotórészeként leltározták. Ezeket az okmányokat is figyelembe véve az Orczy család szóbanforgó levéltártöredéke 1533 és 1847 között keltkezett, több mint három évszázadot felölelő eredeti okmányokat és iratokat tartalmaz. A legrégebbi okirat egy (1801-ben átírt és hitelesített) 1284-ben kibocsátott, Heves település körüli határjárásról készült jelentés. Ezt követi egy 1435-ös, a Külső-Szolnok megyei Sár helységet érintő adománylevél (1783-as átirat), valamint a Nyáry család címeradományát rögzítő, 1457-ben Budán kelt adománylevél (1677-es átiratban). 1261, illetve 1319 és 1498 közötti évekből származó oklevelekről tucatnál több egyszerű másolatot őriz még ez a levéltártöredék. 53