Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 3. szám - Lakos János: A közigazgatási reform ügye a Szapáry-kormány minisztertanácsa előtt, 1890–1892 / 3–18. o.

és a 2. részt a szeptember 1-jei minisztertanácsban adta át minisztertársainak, a 3. és 4. részt másnap küldte meg nekik, majd ezt követően a csomag 1-5. részét egységes szerkezetben tartalmazó „Előterjesztés a minisztertanács elé a közigazgatási reform ügyében" című elaborátum is összeállt. A 6. rész végül nem készült el. A szeptember 1-jei minisztertanácsban Szapáry 5-ére tűzte ki a „munkálatok fővezérelveinek és alapjainak megvitatásáét, és hangsúlyozta a közigazgatási reformmal kapcsolatos ügyek „kiválólag" bizalmas kezelésének szükségességét a minisztertanács végleges megállapodásának bekövetkeztéig.

12 Az alábbiakban - figyelmen kívül hagyva a részletkérdéseket - áttekintjük a minisztertanácsi előterjesztésben foglaltakat. Szapáry az /., általános részben - a reform szükségességének rövid indoklása után - mindenekelőtt felvázolta a megvalósítandó törvényhozási intézkedéseket. Lényeges módosítást igénylőnek jelölt meg jónéhány törvényt (1886:21. te. a törvényhatóságokról, 1886:22. te. a községekről, 1872 :36. te. a budapesti törvényhatóságról, 1876:6. te. a közigazgatási bizottságról, 1883: 15. te. a megyék háztartásáról, 1886 : 23. te. a közigazgatási tisztviselők elleni fegyelmi eljárásról, 1877 : 20. te. a gyámsági és gondnoksági ügyek rendezéséről, 1883:1. te. a köztisztviselők minősítéséről), és négy új törvény alkotását irányozta elő (a közigazgatási bíráskodásról, a rendőrigazgatási jogról és a rendőri szolgálat szabályozásáról, a tisztviselők hivatali jogviszonyainak és felelősségüknek egyöntetű szabályozásáról, az 1883:1. te.-ben előírt gyakorlati közigazgatási vizsga elérése céljából létesítendő tanfolyamokról). Bár azok nem álltak összefüggésben a közigazgatási szervezet módosításával, mégis szükségesnek jelentette ki az egyleti és gyülekezési jog, az építészeti és tűzrendőri ügy, a szegényügy és a lelencügy mielőbbi törvényi szabályozását, sőt tovább 12 törvény későbbi módosítását is kilátásba helyezte. Az első két helyen említett törvénymódosítások és -alkotások sorrendjét illetően Szapáry - nem vitatva azt, hogy a „közigazgatás súlypontja a községre nehezül, ez képezi az alapot, melyre egész közigazgatási szervezetünket reá kell építenünk" - a törvényhatósági törvényt tette első helyre a reformmunkálatok sorában, mert „az önkormányzat gyakorlásának azon módja, mely ... abban kulminál, hogy a tisztviselőket a megye választja, ellentétben áll nem csak a jó közigazgatással, hanem magával az önkormányzati alakulással is, a megyei tisztviselők választásának megszüntetését megérett kérdésnek tartom, melyet mielőbb megoldani kívánatos." Mivel pedig e törekvés „több oldalról élénk ellenzéssel fog találkozni" - folytatta a kormányfő -, a javaslat tárgyalását nem szabad az országgyűlés utolsó ülésszakára hagyni, amikor a közelgő választások miatt nem lenne biztosítható a tárgyilagos vita. Ezért a törvényhatósági törvényt kell először munkába venni úgy, hogy az a képviselőházban 1890-91-ben letárgyalható legyen. Szapáry ugyanakkor - „a kedélyeknek megnyugtatása céljából" - szükségesnek tartotta a közigazgatási bíróságokról szóló törvényjavaslat egyidejű benyújtását, mivel „a tisztviselők kinevezése kétségkívül növelni fogja a központi kormány befolyását, más részről ez által a polgárok féltékenysége a tisztviselők irányában fokozódni fog." Lehetőség szerint a községi javaslat egyidejű benyújtását is javasolta. Az előterjesztő felvetette a megyék területi szabályozásának kérdését. Kívánatosnak tartotta az arányos területi kikerekítést, mert egyrészről Esztergom, Turóc, Ugocsa, Győr, Csanád, Brassó, Kis-Küküllő, Liptó, Árva és Fogaras megyék kis területe (2347 km

2 alatt) és lélekszáma (110 ezer fő alatt) miatt indokolatlan külön-külön központi szervezet fenntartása, másrészről Temes, Torontál, Bács-Bodrog, Bihar, Krassó-Szörény és Pest-Pilis-SoltKiskun megyék 6784 km

2 fölötti területükkel és 340 ezer fő feletti lélekszá6