Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 3. szám - Lakos János: A közigazgatási reform ügye a Szapáry-kormány minisztertanácsa előtt, 1890–1892 / 3–18. o.

szonyai és szükségletei kellőleg figyelembe vétessenek, s a városok mint kulturális és gazdasági központok fejló'dési képessége biztosíttassák. Tudom, hogy úgy az állami adminisztrációnak, mint a megyei önkormányzat változatlan fenntartásának vannak hívei a Ház minden oldalán, egyelőre azonban arra kérem ezeket, hogy ne foglaljanak állást általános jelszavak alapján, hanem várják meg az e részben előterjesztendő javaslatokat, s ezek alapján mondjanak ítéletet." Az ellenzék két pártja eltérően reagált a miniszterelnök szavaira. Irányi Dániel a Függetlenségi Párt nevében kifejezte azt, hogy egész erejükből fognak küzdeni a közigazgatás államosítása ellen, viszont Apponyi Albert, a Mérsékelt Ellenzék vezére - igaz csak általánosságban - helyeselte a reformot.

7 Szapáry a közigazgatási reform programba vételével lényeges kérdéshez nyúlt hozzá, amely alkalmas volt arra, hogy a politikai közélet meghatározó és tartós témája legyen. Nem véletlenül vert tehát gyökeret az a felfogás, hogy a Tisza Kálmán bukása utáni két kormány taktikai megfontolásból, a kiegyezéssel, az Ausztriával fennálló viszonnyal kapcsolatban felmerülő egyre kényesebb természetű kérdésekről való figyelemelterelés céljából tért rá a belső reformok útjára. Nem tagadva ezt a véleményt, a magunk részéről azt is hangsúlyozzuk, hogy emellett a politikai-társadalmi igények szorító nyomása és nem utolsósorban az államháztartás rendbetétele folytán megnyílt pénzügyi források szerepe sem elhanyagolható a reformpolitika kezdeményezésében.

8 Történti irodalmunk már elég részletesen feldolgozta Szapáry közigazgatási reformkísérletének előtörténetét, a kérdéskörrel összefüggő szakmai és politikai vitákat, az 1891 márciusában országgyűlés elé került reformjavaslatot és annak képviselőházi tárgyalását, a javaslat bukását és utóéletét,

9 ellenben kimaradt a vizsgálódásokból az ügy minisztertanácsi előkészítő szakasza. Vagyis a rendelkezésre álló történeti munkák nem foglalkoztak azzal, hogy a reform kormányprogramba kerülése és a törvényjavaslat parlamenti benyújtása közötti időszakban mi történt a kormánytestületben, milyen viták után alakult ki a javaslat végleges tartalma. Alábbiakban a minisztertanács jegyzőkönyvei alapján erre a kérdésre kíséreljük meg a válaszadást. * * * A minisztertanács 1890. május 17-én döntött arról, hogy Szalavszky Gyula Nyitra vármegyei főispán kinevezését javasolja a Belügyminisztérium államtitkári állására. Szalavszky (az uralkodó május 23-án nevezte ki, hivatalát május 31-én foglalta el) kiválasztásánál lényeges szempont volt az, hogy évtizedes al- és főispáni múlt állt mögötte, jól ismerte tehát a megyei adminisztrációt, továbbá hogy feltétlenül támogatta a kormány reformelképzeléseit. Államtitkári feladatkörébe tartozott a reformmunkálatok belügyminisztériumi vezetése a miniszterelnök-belügyminiszter közvetlen irányítása alatt.

10 Másfél hónappal később, július 4-én került első alkalommal kormányülés napirendjére a közigazgatási reform ügye, bár ekkor még csupán egy részletkérdésről esett szó. A testület arról határozott, hogy a belügyi, a pénzügyi és az igazságügyi tárcák vizsgálják meg a járási, a járásbírósági és az adóhivatali székhelyek és illetékességi területek összhangba hozásának lehetőségét.

11 A Belügyminisztériumban folyó előkészítő munkák eredményeképp elkészült egy előterjesztés-csomag. Ez eredetileg a következő 6 részből állt volna: 1. Altalános rész, 2. Vármegyék rendezése, 3. Közigazatási bizottságok, 4. Árvaügy, 5. Közigazgatási bíróságok szervezése, 6. Községek. Szapáry az 1. 5