Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 3. szám - Lakos János: A közigazgatási reform ügye a Szapáry-kormány minisztertanácsa előtt, 1890–1892 / 3–18. o.

Párt rendszeresen szóvá tette, hogy a szabadelvű kormány a központosítás, hatalma növelése érdekében hozatta meg az újabb és újabb közigazgatási törvényeket, amelyek megnyirbálták a vármegyék évszázados jogait. Tisza Kálmán kormánya viszont úgy látta, hogy „nincs elég hatalma az önkormányzatok felett, legalábbis a törvényben biztosított felügyeleti jogkör és a kormányt képviselő főispán hatásköre keretében."

1 A szakmai körök elsősorban a hatékony közigazgatás, a tisztviselőkkel szembeni képesítési követelmények meghatározása és az egyén, az állampolgár számára a sérelmes közigazgatási döntések elleni jogorvoslati lehetőség megteremtése céljából sürgették a reformot. 1880-ban az országos közigazgatási ankéton is nagy viták zajlottak le különösen a tisztviselők választása vagy állami kinevezése kérdésében. A többség elfogadta a virilizmus rendszerét, míg a közigazgatási bíráskodás bevezetését egységesen helyeselték.

2 A soknemzetiségű Magyarországon természetesen sajátos aspektusa is volt a közigazgatási reform ügyének. Az állami közigazgatás hívei a nemzetiségek fékentartása, asszimilációjuk elősegítése, másképpen fogalmazva: az egységes magyar állami akarat érvényesíthetősége szempontjából nélkülözhetetlennek tartották, hogy a közigazgatást állami közegek intézzék. Ezt az álláspontot a legmarkánsabban Grünwald Béla képviselte.

3 1883-ban két fontos törvény született: az 1. te. szabályozta a tisztviselők képesítési (minősítési) követelményeit, a 43. te. pedig a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság felállításával bevezette a közigazgatási bíráskodást az adó- és illetékügyekben. Néhány évvel ezután a kormány keresztülvitte a törvényhatósági és a községi törvények módosítását (1886 : 21. és 22. tc.-ek), amelylyel tovább növekedett a centralzáció. Az 1886 : 21. te. kiterjesztette a belügyminiszter hatáskörét a törvényhatóságok eljárása, ügyvitele és pénzkezelése felett, továbbá - többek között - a főispánt megtette a törvényhatóság területén működő összes állami szerv főnökének.

4 Az 1889. decemberi költségvetési vitában aztán a Tisza-kormány nyíltan bejelentette, hogy az önkormányzati tisztviselők állami kinevezésének bevezetésére, vagyis a közigazgatás államosítására készül. Ez a szándék az addigi centralizációs folyamat kiteljesítésére irányult. Teleki Géza belügyminiszter december 4-én a Képviselőházban részletesen ki is fejtette a tervezett reform alapelveit, amelyeket a miniszterek az 1889. október-novemberi minisztertanácsokban fogadtak el.

5 Tisza Kálmán szabadelvű kormánya rövidesen, 1890. március közepén átadta helyét Szapáry Gyula gróf szintén szabadelvű kormányának, amelyben a miniszterelnök magának tartotta fenn a belügyi tárca vezetését is. Az új kabinet - elődje nyomdokain haladva - programjának középpontjába állította a közigazgatás reformjának kérdését, de az addigi döntéseket nem fogadta el. Első (1890. március 16.), Ferenc József király elnökletével megtartott minisztertanácsában a miniszterelnök kijelentette, hogy a kormány az állami közigazgatás behozatalát tervezi a polgárok jogainak biztosításához szükséges garanciákkal, nevezetesen a közigazgatási bíróság felállításával, továbbá törekedni fog az önkormányzati hatáskör életképes fejlesztésére.

6 Szapáry március 17-én, képviselőházi programbeszédében ezen az alapon a következőket mondotta: „a kormány a kérdés kellő előkészítése után az állami adminisztrációt szándékozik behozni. E mellett azonban mindazon biztosítékok létesítendők, melyek a polgárok jogai és a helyi érdekek biztosítására szükségesek, ezek közé sorolom a közigazgatási bíróság behozatalát és a törvényhatóságok részére egy életképes önkormányzati hatáskör biztosítását. A törvényhatóságok ezen hatáskörének megállapításánál különös gond fordítanó arra, hogy a megyei és városi törvényhatóságok egymástól eltérő vi4