Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 1. szám - Lázár György: A magyarországi szlovák nemzetiségi oktatás intézményrendszerének kiépülése / 3–14. o.

A szlovák nemzetiségi oktatás tanerő gondjainak enyhítése érdekében célszerűnek látszott a szlovák nyelv oktatásába azokat a pedagógusokat is bevonni, akik nem rendelkeztek ugyan diplomával szlovák nyelvből, de jól tudtak szlovákul. Az ő részükre az 1940-es évek végén és az 1950-es évek elején tanfolyamokat szerveztek, melyek elvégzése után a szlovák nyelv oktatására feljogosító diplomát kaptak. A szlovák tanítási nyelvű iskolák tanerőgondjain oly módon is megpróbáltak segíteni, hogy Csehszlovákiából érkezett vendégtanárok is részt vettek az oktatásban. Az anyaország - és ehhez az 1951-ben aláírt magyar-csehszlovák kulturális megállapodás is kedvező feltételeket biztosított - az iskolák munkáját ezen kívül könyvekkel és taneszközökkel is segítette. 1952-ben magyarországi szlovák oktatási szakemberek jártak Csehszlovákiában, ahol tanulmányozták a modern élet kifejezéseivel gazdagodott szlovák nyelvet és a szlovák oktatási rendszert. 1950-ben Budapesten Szlovák Tanítóképző Intézetet hoztak létre, amely az általános iskolák alsó tagozatai számára képzett tanítókat. A hallgatók alaposan elsajátították a szlovák irodalmi nyelvet, közülük a legjobbak a Pedagógiai Főiskola és az ELTE szlovák szakán folytatták tanulmányaikat. Valamennyi tantárgyat szlovák nyelven tanultak, erős szakmai és módszertani képzésben részesültek. Az önálló budapesti Szlovák Tanítóképző 1959-ben szűnt meg a tanítóképző reformja miatt, helyette Budapesten is létrejött a szlovák tanítási nyelvű gimnázium. A szlovák tanítóképzés Esztergomba került. * * * A szlovák nemzetiségi oktatásban minden erőfeszítés dacára a nyelvoktató iskola típusa vált uralkodóvá, ezzel a rendszer megmerevedett. A továbbfejlődést számos tisztázatlan módszertani kérdés nehezítette. A nemzetiségi oktatás nem számolt eléggé azokkal a sajátosságokkal és különbségekkel, amelyek az egyes településeket jellemezték, nem vette figyelembe a tanulók nyelvtudásának eltérő fokát, a szlovák irodalmi nyelv oktatásakor nem támaszkodott eléggé a helyi szlovák nyelvjárásokra. Ennek következtében egymásnak ellentmondó intézkedésekre került sor, melyek a problémákat nem oldották meg, sőt átmeneti zavarokat is okoztak. 1953-ra új tanterv készült, mely lehetővé tette, hogy eltérő tanmenetet alkalmazzanak az erősebb és gyengébb nyelvtudással rendelkező tanulók számára. Nem sokkal később azonban már hivatalos részről a szlovák nyelvoktatásban jelentkező problémák fő okát abban látták, hogy terjednek az idegen nyelv oktatására jellemző módszerek, melyek e nézet szerint az anyanyelv oktatásában megengedhetetlenek. A probléma fő okát abban látták, hogy a szlovák nyelvoktatásban magyar anyanyelvű tanulók is részt vesznek. 1955 novemberében az Oktatásügyi Minisztérium a megyékhez küldött leiratában szabályozta a nemzetiségi nyelvoktatásra szervezett tanulócsoportok kialakítását és bontását.

39 A dokumentum utasította a megyei tanácsok oktatási osztályainak vezetőit, hogy a magyar anyanyelvű tanulókat fokozatosan vonják ki a nemzetiségi nyelv oktatásából. A rendelkezés nem oldotta meg a nyelvoktatással kapcsolatos problémákat, sőt átmeneti zavarokat is okozott. Erezték ennek lehetőségét a leirat megalkotói is, amikor arra hívták fel a figyelmet, hogy a rendelkezés megvalósításakor különösen körültekintően kell eljárni, nehogy éppen a szlovák szülők legyenek azok, akik kivonják gyermeküket a szlovák nyelvoktatásból. Ennek veszélye fennállt, mivel a magyarországi szlovákságon belül nem kis számban voltak olyanok, akik a nép12