Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Böőr László: A nagykőrösi fióklevéltár 25 éve / 41–46. o.

tő gonddal őrizné és conserválná. Padlásra hordott könyveket, amelyekről előzőleg szabályrendeletileg kimondja, hogy megőrzendők s épségben fenntartandók: s mindez csak azért történik, mert nem akar a levéltári anyag megfelelő elhelyezésére helyiséget adni."

3 A miniszteri figyelmeztetés hatására a város rendeztette és megfelelő körülmények közé helyezte értékes iratanyagát. 1941-ben a városi levéltárakat felmérő Ember Győző már rendezett levéltárat talált, ahol akkoriban éppen jelentős tudományos kutatómunka is folyt (Erdei Ferenc, Majláth Jolán, Márkus István). Ember Győző ekkor a legfőbb gondnak azt találta, hogy a városnak sem levéltárnoka, sem pedig irattárnoka nem volt. Mivel rendkívül jellemzőnek találom Ember Győző véleményét, néhány mondatot az ő jelentéséből is idéznék: „A polgármesterrel nem tudtam beszélni, mert távol volt, a felügyelő tisztviselő magánvéleménye szerint a város nem válnék meg levéltárától, hanem ha ez a veszély fenyegetné, inkább tenne valamit. Az értékes anyag megérdemelné a gondosabb kezelést. Felső helyről jövő figyelmeztetésre a város, amely levéltárára büszke, bizonyára javítana a mostani helyzeten."

4 Ezt követően a város polgármestere a levéltári teendők ellátásával megbízta, majd később levéltárnoknak kinevezte Balanyi Bélát, akinek elévülhetetlen érdemei vannak a levéltár anyagának megmentésében a II. világháború végén, illetve az azt követő rendkívül nehéz években. Ekkoriban ugyanis újból végveszélybe kerültek a múlt írott forrásai. A papírhiány enyhítésére szakszerűtlen, csak a kiselejtezett anyag minél nagyobb mennyiségét szem előtt tartó „selejtezés" - valójában iratpusztítás - ideológiáját a feudális és kapitalista múlttal történő leszámolás adta meg. Az ország számos levéltára - családi, városi, de törvényhatósági is - ezekben az években pusztult el, vagy szenvedett jelentős veszteségeket. Nyilvánvalóan ez a sors várt Nagykőrös város levéltárára is. Megmenekülését ismét csak országosan elismert különleges értékének köszönhette: az 1950-ben megszervezett egységes állami levéltári hálózat létrehozása azt eredményezte, hogy a Levéltárak Országos Központja utasítására a súlyosan veszélyeztetett nagykőrösi levéltári anyagot 1951 júliusában a Kecskeméti Állami Levéltárba szállították át. A város levéltárának sorsa ekkor végleg összekapcsolódott a magyarországi levéltári szervezet változásaival. Bár a város már 1962-ben, de méginkább 1966-ban foglalkozott levéltári anyagának visszahozatalával, a végső döntéshez a magyarországi levéltári hálózat újabb átszervezése volt szükséges. 1968. január l-jével kialakult a közigazgatási megyékre épülő megyei levéltári rendszer, és akkor nyilvánvalóvá vált, hogy Bács-Kiskun megye nem őrizheti tovább - amúgy is szűkös raktáraiban - egy Pest megyei város terjedelmes levéltári anyagát. A kérdés innentől kezdve csupán az volt, hogy Nagykőrös Kecskeméten lévő levéltári anyagát - és ezzel együtt a szomszédos Cegléd város 1850 utáni teljes, még irattárban lévő anyagát - Budapestre szállítsák-e, vagy pedig a Pest Megyei Levéltár szervezeti egységeként valahol Dél-Pest megyében létesüljön a levéltárnak egy osztálya, vagy - ahogyan akkor a miniszteri rendelet nevezte - fióklevéltára. Végül a Dél-Pest megyei levéltár kialakítását szorgalmazó elképzelés vált valóra. Az akkori döntésnek szakmai és célszerűségi okai egyaránt voltak. Bár Lakatos Ernő, a Pest Megyei Levéltár igazgatója hangsúlyozta, hogy az egységes megyei levéltári anyag megbontásával elvileg nem ért egyet, be kellett azonban látnia, hogy Nagykőrös városa lényegesen jobb raktározási feltételeket biztosít a történetileg értékes dokumentumok számára, mint ahogyan arra Budapesten lehetőség lett volna. A város akkori vezetősége ugyanis ra42