Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 2. szám - LEVÉLTÁRTÖRTÉNET - Böőr László: A nagykőrösi fióklevéltár 25 éve / 41–46. o.

A nagykőrösi fióklevéltár 25 éve Huszonöt év az ember életében ma már nem nagy idő, a levéltárak évszázados múlttal rendelkező történetében pedig különösen nem tekinthető annak. A levéltár fennállásának negyedszázada mégis ünneplésre késztet, és e nem mindennapi esemény nyújt alkalmat a visszapillantásra, az elmúlt időszak eseményeinek bemutatására és elemzésére. Nagykőrösön a levéltári feladatok ellátásával - tudomásunk szerint - csak 1848-ban bíztak meg egy városi alkalmazottat, akinek azonban egyéb közigazgatási feladatokat is el kellett látnia.

1 Ez a gyakorlat állandósult a későbbi évtizedekben is, így a levéltár sorsa nem kis mértékben a levéltári teendők ellátásával is megbízott tisztviselő lelkiismeretességétől függött. Teljesen önálló munkakört sohasem jelentett, mint ahogyan nem alakult ki önálló levéltári „hivatal" sem. Az iratok elhelyezése, a biztonságos tárolás feltételeinek megteremtése mindenkor a levéltárat fenntartó „hozzáállásától" függ. Nagykőrös város Aranykönyve a legkorábbi időkről ezt írta: „1848-ig mind a zárt, mind a kül levéltár kulcsai a főjegyzők őrizetére voltak bízva." Az első levéltári teendőkkel is megbízott „levéltáros" az 1850-es években gondosan rendszerezte a gondjaira bízott igen értékes iratokat, így a múlt század végén a levéltár anyagát tudományos kutatás céljából felhasználó Galgóczy Károly rendezett levéltárban folytathatott feltáró munkát. 1896-ban megjelent monográfiájában le is írta: „Nagy-Kőrös városnak terjedelmes, az utóbbi időkben már szépen rendezett levéltára van."

2 A polgári korszakban - miután az iratoknak a feudális korban volt jelentős jogbiztosító szerepe csökkent, a hivatalok és tisztviselők száma (ennek következtében a keletkezett iratok mennyisége) viszont jelentősen megnőtt - a helyi levéltárak korábban megbecsült iratai mindenhol veszélybe kerültek. így volt ez Nagykőrösön is, ahol az Országos Levéltár képviselője, Föglein Antal, 1927-ben már így írt a veszélyeztetett nagykőrösi levéltár helyzetét kivizsgáltató miniszternek: „Nagyméltóságú Miniszter Úr! Az eddig előadottakból nyilvánvaló, hogy a Nagykőrös város levéltárában lévő értékes történelmi anyag nemcsak rendezetlen állapotban van, nemcsak rendezetlen a kezelése - miként ez Nagyméltóságodnak tudomására jutott -, hanem ez a történelmi érték a biztos pusztulásnak is ki van téve. S pusztulásra ítélte maga - ez az anyagiakban bővelkedő, sőt gazdagnak mondható város -, szűkkeblűségével. Pincébe hordott évszázados, nem csak a saját múltja, hanem a művelődés- és gazdaságtörténet szempontjából is értékes iratokat, ahelyett, hogy azokat fél* ANagykőrösön 1998. április 29-én tartott ünnepi megemlékezésen elhangzott beszéd rövidített és szerkesztett változata. (A szerk.) 41