Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 1. szám - Lázár György: A magyarországi szlovák nemzetiségi oktatás intézményrendszerének kiépülése / 3–14. o.

iratkozásoknál az anyanyelvi oktatást kérő szülők nevét a megfelelő nyilvántartásba felveszik. A kezdeti nehézségek leküzdése érdekében kivételesen 15 főnél kevesebb számú tanuló részére is szervezhető önálló vagy párhuzamos szlovák osztály. A nemzetiségi tanítási nyelvű iskolák számának növelését a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének 1956. májusi határozata is szorgalmazta. 1956 júliusa és augusztusa között több szlováklakta településen is szülői értekezletet szerveztek, melyek témája az önálló vagy párhuzamos osztályok felállítása volt. Ilyen szülői értekezletet tartottak többek között Piliscséven, Kesztölcön, Pilisszántón, Pilisszentlászlón, Pilisszentkereszten, Osagárdon, Emődistvánmajoron (Borsod megye), Lucfalván. Az értekezleteken a szülők nem igényelték a szlovák osztály felállítását, viszont szerintük továbbra is szükséges és hasznos, hogy gyermekük az eddigi gyakorlatnak megfelelően a szlovák nyelvet is tanulja meghatározott óraszámban. így volt ez Bánkon is, ahol az Oktatásügyi Minisztérium Nemzetiségi Osztálya, valamint a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége egybehangzó véleménye szerint a szlovák nyelvű osztály felállítására kedvezőek voltak a feltételek, hiszen a szülők és a gyerekek egyaránt jól beszéltek szlovákul. A szülők azonban az 1956. augusztus 5-én megtartott szülői értekezleten arra az álláspontra helyezkedtek, „..., hogy a tanítási nyelv továbbra is a magyar maradjon, mivel Magyarországon elsősorban ezzel a nyelvvel tud boldogulni gyermekük. Szlovákul otthon viszont megtanul, és az elegendő lesz számára."

35 De a meglévő szlovák tanítási nyelvű iskolák is esetenként benépesítési gondokkal küzdöttek. Ezekkel a problémákkal könnyebben birkóztak meg azok az iskolák, melyekhez kollégiumok is csatlakoztak, míg a kollégium nélkülieket (tótkomlósi és nagybánhegyesi általános iskola) a tanulói létszám ingadozása nemegyszer válságos helyzetbe is sodorta.

36 Egy 1954/55-ben megtartott vizsgálat szerint - amely az iskolák rendjét, felszereltségét, tevékenységét vizsgálta - a szlovák tanítási nyelvű iskolák gondjai azzal is összefüggtek, hogy problémáikkal nemegyszer magukra maradtak.

37 A nemzetiségi oktatás kiépülésének kezdetén igencsak megnehezítette a munkát, hogy kevés volt a tankönyv, hiányos volt az iskolák tárgyi-személyi ellátottsága, beleértve a szakképzett, szlovákul jól beszélő pedagógusok hiányát is. Ezen a helyzeten csak részben sikerült változtatni a Csehszlovákiából áttelepített s a szlovák irodalmi nyelvet jól beszélő magyar pedagógusok munkába állításával. Az ő áldozatos munkájuknak is köszönhető, hogy ma már a hazai szlovákság saját soraiból kikerülő értelmiséggel rendelkezik. Elengedhetetlenné vált, hogy a nemzetiségi oktatás tanerő szükségletének biztosítására megszervezzék a hazai szlovák pedagógusképzést.

38 1945 előtt ugyanis rendszeres, szervezett szlovák tanárképzésről nem beszélhetünk (alkalmanként szlovák tanítók is vizsgázhattak a miskolci tanítóképzőben). 1949 őszén az általános iskolák felsőtagozatai számára képzendő szlovák tanárok szükségletének kielégítésére Budapesten a Pedagógiai Főiskolán szlovák tanszéket hoztak létre, melyen 30 munkás-paraszt származású diák kezdte meg tanulmányait. Minthogy többségük nem rendelkezett érettségivel, és korábban nem volt módjuk arra, hogy iskolai tanulmányaikat anyanyelvükön folytathassák, nem ismerték jól a szlovák irodalmi nyelvet sem, ezért az első évben előkészítő tanfolyamon vettek részt, mely szakérettséginek felelt meg. 1949 és 1954 között több alkalommal is szerveztek nemzetiségi szakérettségis tanfolyamokat, amelyek legjobb hallgatói a Pedagógiai Főiskola és a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem szlovák szakán folytatták tovább tanulmányaikat. (Ez utóbbin képezték a tanárokat a magyarországi szlovák középiskolák számára.) 11