Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 2. szám - G. Vass István–Sárközi János–Tilcsik György: Az önkormányzati levéltárak 1992–1996 közötti tevékenységéről készült szakfelügyelői jelentések összegző értékelése / 29–40. o.

Az önkormányzati levéltárak 1992-1996 közötti tevékenységéről készült szakfelügyelői jelentések összegző értékelése* Bevezetés A vizsgált időszakban mélyreható politikai, gazdasági, kulturális változás zajlott le a magyar társadalomban, ül. a változásokat ösztönző/tükröző jogi szabályozás területén. Mindezek természetesen a levéltárak helyzetét, működési feltételeit sem hagyták érintetlenül. Számos jogszabályt helyeztek hatályon kívül, ül. módosítottak vagy éppen alkottak meg, amelyek közvet­ve/közvetlenül hatást gyakoroltak a levéltárakra. Messze a teljesség igénye nélkül sorolunk fel közülük néhányat: az önkormányzati, a kárpótlási és kár­rendezési, az adatvédelmi törvény, a vállalatok átalakulásáról, a gazdasági társaságokról, valamint a privatizációról szóló törvények, a csődtörvény, a közalkalmazottak helyzetére vonatkozó jogi szabályozás; a különböző civil szervezetek, érdekképviseletek létrehozását elősegítő törvények, az államti­tokról és a szolgálati titokról szóló törvény, a levéltári törvény és a nyomában kiadott rendeletek stb. Miután az önkormányzati törvény az egyes települések számára széles intézményalapítási és fenntartási jogosultságot fogalmazott meg, a megyei le­véltárak vezetői körében általános volt az aggodalom, hogy intézményeiket a rendszerváltás szétzilálja vagy - rosszabb esetben - ellehetetleníti, ezért igyekeztek levéltáraikat a megyei intézményi struktúra keretei között „be­betonozni". Az önkormányzati törvényhez kapcsolódó jogszabályok, majd a le­véltári törvény azonban a levéltári feladatok zömét - a Magyar Országos Levéltárat leszámítva - a megyékhez telepítette, s ezáltal a megyei levéltá­rak helyzete stabilizálódott. Ugyanakkor egyértelműen megállapítható az is, hogy túlzott volt a települési önkormányzatok levéltárlétesítési ambíciójától való félelem. Eddig mindössze 3 városi levéltár kezdte meg működését (Győr, Székesfehérvár, Tatabánya), s további önállósodási törekvésekről a szakfelü­gyelői jelentések sem számolnak be. Miközben az említett intézményi stabi­lizáció egyfelől örvendetes jelenség, másfelől viszont a megyei levéltárak költ­ségvetési helyzete - éppen a megyei státusz miatt - aggodalomra ad okot. A rendszerváltás után kialakult költségvetési struktúrában ugyanis számot­tevő pénzeszközökkel mindenekelőtt a kormány és a szerencsésebb adottságú * Az 1995. évi LXVI. törvény (Ltv.) 8.§ b) pontja alapján 1997. év második felében a Magyar Országos Levéltár (MOL) szervezésében országos szakfelügyeleti ellenőrzés és állapotfelmérés történt a levéltárak 1992-1996 közötti szakmai tevékenységéről. Koroknai Ákos dolgozta ki a szakfelügyeleti vizsgálat szempontrendszerét és kérdőívét, amelyet a szakmai testületekkel történt egyeztetés után véglegesítettek. A kérdőívek alapján elkészített szakfelügyelői jelen­téseket levéltártípusok szerint 3 munkacsoport (önkormányzati, szaklevéltári és nyilvános magánlevéltári) összegezte, majd ezekből átfogó országos értékelés készült. Itt most az önkor­mányzati levéltárak munkacsoportjának összegző jelentését adjuk közre, melynek felépítése a kérdőív szerkezetét követi. (A szerk.) 29

Next

/
Thumbnails
Contents