Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 2. szám - Ujváry Gábor: "Tudós kolostor, csöndes kolostori kerttel": a berlini Collegium Hungaricum története, 1924–1944 / 3–28. o.

ösztöndíjas tagjai is voltak a Collegiumnak. így a törvényhatósági ösztöndíjat élvezőek, akiket valamelyik vármegye vagy törvényhatósági jogú város támogatott, a „félfizető" és fizető tagok, a tanulmányi segéllyel beutaltak, 1936-tól a Német Birodalommal a „szellemi együttműködésről" kötött egyezmény értelmében a „csereösztöndíjasok", 1931/32-től a DAAD és a Humboldt-alapítvány, 1936/37-tól pedig a Mitteleuropáischer Wirtschaftstag ösztöndíjasai (ez utóbbi három ösztöndíj-fajtát a Német Birodalom pénzelte). A magyar állami ösztöndíjasok kb. 70 százaléka egész esztendőre, kb. 30 százaléka egy szemeszterre kapta az ösztöndíjat. A legkülönbözőbb szakterületekről érkeztek, többnyire azonban természettudósok, műszaki szakemberek, közgazdászok, orvosok, germanisták és bölcsészek, valamint református és lutheránus teológusok voltak. A klebelsbergi ösztöndíj politikai koncepció szellemében ugyanis minden Collegiumnak megvolt a saját tudományos profilja, amely az illető fővárosban a kutatni leginkább érdemes tudományágakat fedte le. Bécsbe így elsősorban a legtágabb értelemben vett történeti stúdiumokkal foglalkozó fiatalokat, Rómába művészeket, művészettörténészeket és történészeket, Berlinbe pedig a „gyakorlati szakmák" és a természettudományok képviselőit küldték ki. A kollégisták a már jelzett szolgáltatásokon túl további kedvezményekben is részesültek: színház, illetve hangversenyjegyeket, a múzeumokban vezetést kaphattak, kirándulásokon vehettek részt, a Collegiumban németül és angolul tanulhattak stb. Keresztury Dezső emlékezései szerint még némi zsebpénzhez is juthattak, amennyiben segítettek a berlini egyetem Magyar Intézete értékes könyvtárának rendezésében.

68 Gragger idejében minden csütörtökön összejöttek, hogy egymásnak beszámoljanak berlini kutatásaikról. Az ezt követő ebédre pedig sokszor vendégül látták a berlini egyetem magyar ösztöndíjasokat fogadó professzorait is.

69 Tamedly Mihály igazgatósága idején pedig - annak érdekében, hogy a kollégisták számára társadalmi kapcsolatokat is teremtsenek Berlinben havonta fogadással egybekötött táncestélyeket rendeztek, amelyeken német értelmiségi családokból származó fiatalok is szép számmal vettek részt.

70 Az állami ösztöndíjasok között olyan neveket találhatunk mint Rásonyi Nagy László, Moór Elemér, Prohászka Lajos, Brandenstein Béla, Koch Ferenc, Alföldi András, Fettich Nándor, Oroszlán Zoltán, Soós Rezső, Fitz József, Bay Zoltán, Náray-Szabó István, Treml [Tamás] Lajos, Antos Kálmán, Barta János, Lajti István, Fekete Lajos, Schay Géza, Bulla Béla, Imre Lajos, Keresztury Dezső, Kniezsa István, Németh Antal, Wiczián Dezső, Asztalos Miklós, Erdey Grúz Tibor, Kesselyák Adorján, Ottlik László, Harkai Schiller Pál, Szebellédy László, Szent-Iványi Béla, Kákay Szabó György, Tankó Béla, Móra Károly, Bogyay Tamás, Párducz Mihály, Kerék Mihály, Malán Mihály, Szabó Zoltán, Tuzson János, Babics Antal, Sztrókay Kálmán, Issekutz Béla, Juhász Lajos, Bálás Piri László, Kéry László, Julow Viktor, Foltiny István, Maksai Ferenc. Az ösztöndíj akció a berlini Collegium esetében is komoly eredményekkel járt, hiszen az itt időzöttek többsége bekerült később az „értelmiségi elitbe". A különböző kimutatások arról tanúskodnak, hogy a két világháború közötti időszakban Németországba utazott ki a legtöbb magyar ösztöndíjas. A kultuszminisztérium évenként kiadott jelentései alapján Schneider Márta által összeállított - és az ösztöndíjak valamennyi formáját földolgozó - statisztika szerint a 2553 ösztöndíjasból 619 (24,2%) ment Németországba, 542 (21,2%) Olaszországba és 535 (21%) Ausztriába (az Anschlufi következtében az 1938 után itt tartózkodottak is Németországnál vannak feltüntetve, így az Ausztria területére eső ösztöndíjasok száma ennél magasabb).

71 Németország vezető helyének nem kizárólag politikai okai voltak, hiszen a német tudomá21