Levéltári Szemle, 48. (1998)

Levéltári Szemle, 48. (1998) 2. szám - Ujváry Gábor: "Tudós kolostor, csöndes kolostori kerttel": a berlini Collegium Hungaricum története, 1924–1944 / 3–28. o.

nyosság - különösen a hadiiparban hasznosítható természet- és műszaki, valamint az orvosi tudományok területén - a harmincas évek második felében is világszínvonalon állt, ezért mindenképpen érdemes volt itt is tovább tanulni és tapasztalatokat szerezni. A kurátorok és igazgatók jelentései is bizonyítják, hogy sokat és intenzíven foglalkoztak a kollégistákkal. Különösen Gragger esetében volt ez így. Néhány leveléből idézek: „Akollégisták mind hallgatják az egyetemen a szakjukba vágó előadásokat. Azonkívül minden ebéd után a Collegiumban angol órát kapnak és már igen szépen haladtak... ennek a nyelvnek jelentősége évről-évre növekedik... Emellett igen fontosnak tartanám, hogy a bennünket környező ellenséges népeknek nyelvére és kultúrájára nézve képeznénk ki szakembereket, és ezért kérlek Kegyelmes uram, méltóztassál oda hatni, hogy legközelebb a szlavisztikára küldjenek ki valakit."

72 - „A collegistákban örömed lesz - írta Magyarynak. - Olyan erőfeszítéssel dolgoznak, hogy némelyikük alig alszik. A carpe diem náluk carpe horam lett. Hetenkint beszámolnak nekem levélben. Már szépen gagyognak angolul, olvasnak s képzelheted hogyan tágult látókörük, mióta belelátnak az angol-amerikai kultúrkörbe és az angol szakirodalmat is elővették."

73 - „Csupa kitűnő eredményről számolhatnak majd be... Ha a jövőben is sikerül ilyen elsőrangú anyagot és ilyen pompás együttest kapni, akkor igazán minden tekintetben meg lehetünk elégedve. A különböző tudományszakokból való kollégisták együttléte igen gyümölcsöző, mivel olyan dolgokat tudnak meg egymástól, részint a határos, sőt, a távol eső tudományszakok területéről is, amiket egyébként sohase tudtak volna meg. Őszintén szólva, amíg futja emberből, sokkal gazdaságosabbnak tartom, ha végzett fiatalemberek jönnek ki konkrét programmal, mint ha egészen kezdő egyetemi hallgatók. Berlin egy óriási enciklopédia, amelyet csak az tud igazán felhasználni, akinek már kellő előképzettsége van s valami speciális problémában akar mélyebbre hatolni... Ezt a magas helyzeti energiát, amit Berlin ad, olyanoknak kell hozzáférhetővé tenni, akik már eleve biztosítékot nyújtanak arra, hogy megfelelően tudják azt hasznosítani. Általában csak azt ismételhetem, hogy a kiválasztás problémája a döntő, csak így fog az óriási befektetett tőke busásan kamatozni... Ami nemzedékünk az első csatársorba került. Vagyunk néhányan, Hóman, Szekfű, Gerevich, akiket nemcsak közös törekvések, hanem igaz barátság fűz össze. Mindnyájan érezzük a nagy felelősséget és én bízva bízom, hogy tíz évi további megfeszített munka után a következő generációknak nem lesz okuk nekünk szemrehányást tenni."

74 Klebelsbergnek azt az 1925 téli, 1926 tavaszi tervét, miszerint a jövőben 60 kollégistát kíván Berlinbe kiküldeni, Gragger kritikusan szemlélte. Többször is figyelmeztetett, hogy „ajánlatos volna, ha a Collegium Hungaricum és a Kutató Intézet üzeme a jövő évben nem indulna meg mindjárt a legszélesebb keretekben, hanem csak legfeljebb 30-40 taggal. Egyáltalában, mikor évről-évre megszámlálhatatlan milliókat ad ki a magyar állam a külföldi intézeteire, súlyos lelkiismereti kérdés az emberanyag lehető legjobb kiválasztása. Vigyáznunk kell, nehogy a kollégisták számának hirtelen nagymérvű szaporodása a szellemi proletariátus megnövekedését vonja maga után otthon, akik megnövekedett igényeiket a hazai szegényesebb viszonyok közt nem tudva kielégíteni, elégedetlen tömeget alkossanak... kívánatosnak tartanám, hogy mint eddig, úgy ezután is személyesen legyen alkalmam érintkezni minden jövendő kollégistával a felvétel előtt s ebből a célból ezután is az augusztus hónap nagy részét Budapesten fogom tölteni."

75 - „Őszintén szólva drukkolok a 60-as számtól. Hatvan kollégista óriási szám... Nagyon kell vigyáznunk arra, hogy ne neveljünk végeredményképp elégedetleneket, forradalmáranyagot azzal, hogy magas képzettségű embereket küldünk évről-évre haza, 22